Katonai áttekintés

A Köztársaság külpolitikája ("Yenicag", Törökország)

13
A Köztársaság külpolitikája ("Yenicag", Törökország)Törökország külpolitikája a köztársasági időszak elején a „béke az országban” elvén alapult. Világbéke". Ez alapján Atatürk arra törekedett, hogy az államot a közelmúlt háborús sebeiből kigyógyítsa, valamint a szomszédokkal, akikkel hosszú évek óta megszakadt a kapcsolat, kölcsönös bizalomra építsen kapcsolatokat.


Az ilyen politika megfelelt az élet valóságának. A külpolitikát a tapasztalat, a higgadtság és a harcban szerzett tudás uralta a fiatal törzstisztek és köztisztviselők által, akik több mint 10 évig szikla és kemény hely között voltak. A köztársaság megalakulásának első éveiben a fő nevelésfilozófia „emberünk nevelése” volt. Ennek eredményeként olyan oktatási rendszer alakult ki, amely olyan embereket nevel, akik őszintén szeretik hazájukat, és folyamatosan azon tűnődnek, mit adhatok a hazámnak. Ebben a rendszerben a kulcstényezők voltak történelmi tudat, a nemzeti nyelv és a török ​​világ.

„Amilyen tisztán látszik a napfelkelte, látom, hogyan válnak szabaddá a rabszolgaságba esett török ​​földek” – ismételte Atatürk, és ehhez a kijelentéshez a következő szavakat fűzte hozzá: „A Szovjetunió történelmileg fontos szomszédunk. Mindig figyelmesnek és barátságosnak kell lennünk a vele való kapcsolatunkban. Ennek a barátságnak köszönhetően a török ​​világ megváltása korábban és szerencsésebben fog megtörténni.” Ebből következően külpolitikánk fő célja a török ​​világ volt. Törökország nem tárta fel újra a görögök példátlan erőszakoskodásának sebeit, amely semmilyen háború szabályaiba nem fér bele, megfeledkezett róluk, amint elhúzódtak. Ugyanígy valósult meg az Anglia és Franciaország irányában folytatott politika, amely provokálta Görögországot, pénzügyi segítséget nyújtott és ellátta fegyver. Szovjet-Oroszország ezzel szemben anyagi és katonai segítséget nyújtott Törökországnak, minden lehetséges módon támogatva a török ​​nép függetlenségi harcát.

A nemzeti felszabadító mozgalom időszakában és azt követően a Szovjetunió és Törökország közötti kapcsolatok aktívan fejlődtek, és az első ötéves fejlesztési terv végrehajtása sok hasznot hozott Törökországnak, elsősorban technológiai téren. Ezek a pozitív fejlemények a Sztálin-korszakban újabb csapást mértek arra a követelésre, hogy „visszaadjanak” Oroszországnak számos török ​​területet. Ezt a követelést Törökország határozottan elutasította, és eltökélt szándéka volt az állam területi integritásának megőrzése, még a fegyveres harc fenyegetése mellett is.

Az Iránnal fenntartott kapcsolataink is fokozott figyelem tárgyát képezték. Ma Irán az egyetlen szomszédos ország, amelynek területe nagyobb, mint a miénk (kétszer akkora, mint Törökország), területe 1,6 millió km2, lakossága pedig 75 millió fő. Irán lakosságának 46%-a perzsa, 36%-a török. Vagyis háború esetén a törökök 36%-a harcol ellenünk. Személyes kutatásaim szerint Iránban sokkal magasabb a török ​​lakosság szintje.

Sztálin területi követelése után a nyugathoz fűződő kapcsolatok egyre nagyobb súlyt kaptak Törökország külpolitikájában. Ennek eredményeként csatlakoztunk a NATO-hoz, és a NATO legnagyobb fegyveres hadseregéhez, miután az Egyesült Államok Törökországhoz tartozott.

A NATO-tagság nem járult hozzá Törökország nyugati világba való belépéséhez, csupán a peremén biztosított helyet. A NATO-szövetség kezdetben a transznacionális monopoltőkéből származó nyereség megőrzése érdekében jött létre. Ennek a funkciónak köszönhetően a Szövetség még mindig felszínen van. A Szovjetunió összeomlása után a „nemzetközi terrorizmus – radikális iszlám” fenyegető prioritássá vált a NATO-ban. A NATO az ENSZ felelősségét is magára vállalta. Az ENSZ puha módszereit a felmerülő viták megoldásában a NATO hideg és könyörtelen intézkedései váltották fel. Líbia a legfrissebb példa erre. Úgy vélik, hogy egy rakétavédelmi rendszer Kurecikben történő telepítése növeli Törökország jelentőségét a NATO és a nyugati világ számára. A NATO szíriai kérdésben hozott legutóbbi döntései a hazugsággömb kipukkadásához vezettek.

Most komolyan át kell gondolnunk külpolitikánkat. A külpolitika nem függhet egy vagy akár több embertől. Különös jelentőséget kell tulajdonítanunk annak, hogy Törökország elszigeteltsége fokozatosan növekszik. Az ellenség nem akar független Törökországot látni, az ország megosztottságára, széttöredezésére törekszik. Ezért a külpolitikában egy hangnak, egy szívnek, egy fejnek kell lennünk.

Miután a gépünket lelőtték, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem találunk támogatást nyugatról. A legutóbbi genfi ​​találkozó eredménye fontos tanulságként szolgálhat Törökország számára. Országunknak ki kell alakítania a biztonságos és stabil politika alapelveit a térségben.
Szerző:
Eredeti forrás:
http://www.yg.yenicaggazetesi.com.tr/yazargoster.php?haber=23289
13 észrevételek
Hirdetés

Iratkozzon fel Telegram csatornánkra, rendszeresen kap további információkat az ukrajnai különleges hadműveletről, nagy mennyiségű információ, videó, valami, ami nem esik az oldalra: https://t.me/topwar_official

Információk
Kedves Olvasó! Ahhoz, hogy megjegyzést fűzzön egy kiadványhoz, muszáj Belépés.
  1. Fidain
    Fidain 7. július 2012. 08:19
    +13
    Törökország külpolitikája a köztársasági időszak elején a „béke az országban” elvén alapult. Világbéke"

    MIR i vot vsyo po novomu, mechti i plani a Tyurkskoi velikoi imperii.
    1. Északi
      Északi 7. július 2012. 09:45
      +21
      Idézet: "Törökország nem nyitotta fel újra sebeit a görögök példátlan erőszakosságából..." ????

      Kinek ír ez az úr ekkora eretnekséget? Ha maguknak a törököknek, akkor Allah vele van, de ha más országokban, akkor nyilvánvalóan egy tölgyfáról zuhant le, és egyúttal mindent megrongált, amit általában gondolnak.
      A konklúzió pedig egyszerű: Gyuli és Erdogan egy nagy birodalomban játszott a póznától a sarkig. Igen, annyit játszottak, hogy teljesen elvesztették a realitásérzéküket. És most, a Szíria elleni arrogáns és nyájas fellépések után, arcba kapva nyafogtak és nyafogni kezdtek a térség biztonságos politikájának kidolgozásának elveiről. És hol volt az agy, amikor ezt a biztonságot aláásta a csecsen harcosok táplálása, a kaukázusi és Szíria elleni felforgató tevékenységek? Vagy megfeledkeztél a kurdokról? Aki szelet vet, forgószelet arat.
    2. erkenegon
      erkenegon 9. július 2012. 15:43
      0
      a havernak kiszivárgott a teteje
    3. erkenegon
      erkenegon 9. július 2012. 16:12
      0
      a havernak kiszivárgott a teteje

      a havernak kiszivárgott a teteje
    4. erkenegon
      erkenegon 9. július 2012. 16:13
      0
      a havernak kiszivárgott a teteje
  2. CHICHIMAH
    CHICHIMAH 7. július 2012. 08:29
    +10
    a NATO vezetése alatt Törökországnak el kell felejtenie a békés külpolitikát
    1. chukapabra
      chukapabra 7. július 2012. 09:13
      +10
      Idézet CHICHIMAH-tól
      a NATO vezetése alatt Törökországnak el kell felejtenie a békés külpolitikát

      Amíg Erdogan hatalomra nem került, és a katonaság volt hatalmon, Törökországról (ami már több mint 50 éve a NATO tagja, senki nem hallott. Békés politika volt és nem ment sehova. Csak Erdogan megjelenésével Iszlám Reneszánsz Pártjával és a katonaság eltávolításával az ország tényleges irányítása alól ez a bohózat azzal kezdődött, hogy Törökország megmutatta, hogyan éljen együtt szomszédaival, és kísérletet tett Nagy-Törökország újjáélesztésére.
      Nézze meg, mire jutott Erdogan 10 év alatt.
      Az Izraellel való kapcsolatok gyakorlati megszakítása
      Először vad szerelem Szíriával és Iránnal, majd többszöri arcon kapott, megszakítva velük a kapcsolatokat
      A konfliktus eszkalációja Ciprussal és Görögországgal
      Mi a NATO-Erdogan probléma?
      1. throst
        throst 7. július 2012. 12:54
        +4
        Mi a NATO-Erdogan probléma?


        Talán. de nem csak Erdogan uralja az országot. mögötte - a párt, a párt mögött - szavazók, akik meglehetősen többségben vannak a lakosság politikailag aktív részében. így talán a lakosság igényét fejezi ki az Oszmán Birodalom helyreállítása iránt. mi lesz belőle – a kérdés továbbra is ugyanaz.
        1. mosolyog
          mosolyog 7. július 2012. 19:50
          +3
          throst
          Elég jó. Valahogy belefutottam a kilencvenes évek végének történelméről szóló iskolai tankönyvük fordításába – és megőrültem! Kiderül, hogy Törökország, a civilizáció és a DEMOKRÁCIA jelzőfénye, mindezt érdektelenül vitte az oszmánok pihe hattyúszárnya alatt virágzó szomszédaihoz, de a gonosz szomszédok - főleg minket, görögöket és örményeket - nem értették meg. és minden lehetséges módon beavatkozott velük, és piszkos... ennek eredményeként Törökország, amelyen, ahogy az egész világ fegyvert fogott Mamba ellen, kezet mosott, és nem vitte tovább értékeit a világnak. ... azt mondják, legyen mind rossz. rosszabb lesz! Furcsa lenne, ha egy ilyen gyerekkori agymosás után ismét nem lennék elárasztva a pántürkizmus eszméi...
          1. alezredes
            alezredes 8. július 2012. 17:41
            +3
            Ez jó)))
            Az orosz történelem tankönyvek olvasásakor is meglepődnek))
            1. throst
              throst 8. július 2012. 23:07
              -1
              Attól függ, milyen évjáratú a tankönyv. Én például történelmet tanítottam a 93-95-ös tankönyvekből. több mint objektív. itt van Sztálin, Lenin nagypapa, Trockij politikai prostituált, meg a nyilasok lázadása, meg Péter reformjai, meg az eredmények, és minden más a történelemben, beleértve még Kazany elfoglalását is. tárgyilagosan, többé-kevésbé kiegyensúlyozottan, indokolatlan udvariasság nélkül. hát, hogy a különböző posztbirodalmak kedvező színben tüntetik fel magukat, az általános dolog, itt talán csak Oroszország más. a többi csak fénysugarak egy sötét birodalomban, amelyeket ellenségek számtalan hordája vesz körül. és maga másfél millió örmény halt meg, és az indiánok is valahogy maguk is, és még fejbőrt is vágtak. és maguk az írek... teljesen maguktól, és senkinek semmi köze hozzá.
              1. erkenegon
                erkenegon 9. július 2012. 15:59
                -1
                elfelejtettek írni az azerbajdzsánok népirtásáról Khojaly városában
            2. erkenegon
              erkenegon 9. július 2012. 16:00
              -1
              MINDEN 100%-ig támogatom
      2. alezredes
        alezredes 8. július 2012. 17:40
        +2
        Sándor!
        Sokat gondolkodtam rajta!
        Szerintem nem minden egyszerű!
        Erdogan nem irányítja ezt a folyamatot!!
        nem sokáig Erdogan előtt egyszer az iszlamista Erbakan volt hatalmon, egyébként Erdogan tanára !!
        Csak egyetlen figyelmeztetés a katonaságtól, hogy hagyja el az ankarai tankdandár laktanyát, és egy ultimátum lemondásra kényszerítette!!
        Itt is egy nap alatt végeznének Erdogannal (pláne, hogy van tapasztalat))!
        Nekem úgy tűnik, hogy valaki a színfalak mögött tartja a katonaságot és irányítja Erdogant!
        Lehetséges, hogy az Egyesült Államok, mivel az amereknek van a legnagyobb befolyása a hadseregre!
      3. erkenegon
        erkenegon 9. július 2012. 15:44
        -1
        Izraellel mindig is béke és szeretet volt, stratégiai partnerek vagyunk
      4. erkenegon
        erkenegon 9. július 2012. 16:07
        -1
        Nem volt szerelem Szíriával és Iránnal.
        Irán vezetése, néhány obskurantista és az atombomba mullokratái azt akarták, hogy Szíriához képest Izrael mindig visszatámadjon, válaszul az asszadisták agresszív politikájára.
        Ami Izraelt illeti, stratégiai partnerünk.
  3. hommer
    hommer 7. július 2012. 09:03
    +8
    A törökök, és nem csak ők, meg voltak győződve arról, hogy a NATO szövetségesei továbbra is ugyanazok. Csak úgy harcolhatnak, ha érzik büntetlenségüket, mint Líbiában.
    Az pedig, hogy "soha nem engedjük meg senkinek, hogy megsértse tömbünk tagját", a szegények javára beszél.
    Az agressziótömb létrehozásának és a Nyugat pénzügyi elitje önző érdekeinek védelmének célja már maguknak az alapértelmezés szerint másodrangúnak számító NATO-tagoknak sem titok.
    Törökországnak világosan meg kell értenie, hogy érdekei az esetek túlnyomó többségében szöges ellentétben állnak a Nyugat érdekeivel.
  4. Magadan
    Magadan 7. július 2012. 10:49
    +3
    Törökországnak szövetséget kellene kötnie muszlim szomszédaival, de mindez a NATO alá tartozik! Nem értem, hogy a törökök miért vágynak ennyire Európába? A közel-keleti országok maguk is versenyképes uniót hozhatnának létre.
    Előbb-utóbb a törökök bajba kerülnek, és a pokolba kettőt támogat a NATO. Akár tetszik, akár nem, de történelmileg a törökök idegenek az európaiak számára.
    1. throst
      throst 7. július 2012. 13:00
      +2
      nem csak idegenek, de valahogy még az ellenfelek is. bár a Nyugat és Törökország is gazdag történelmi hagyományokkal rendelkezik, amikor a Nyugat valakire uszítja a törököket egy kis gesheftre, és ezzel sokkal többet szerez.
  5. selbrat
    selbrat 7. július 2012. 11:56
    +6
    Látod, nem találtak támogatást a nyugatról, a lezuhant gép után. A szomszédos Szíriával kell barátkozni, nem a Nyugattal. Nem lennének lelőtt gépek.
  6. mnn_12
    mnn_12 7. július 2012. 19:50
    +2
    Az izraeli konfliktus és a líbiai forgatókönyv után egyértelmű, hogy Sam bácsi ígért valamit Erdogannak, és gyökeresen megváltoztatta a szomszédokkal való „minimális problémák” elvét. Látható, hogy valaki arra készül, hogy saját önző céljaira használja fel Törökországot. Látható, hogy ami a Turkish Phantomnál történt, az egy jól megtervezett provokáció, amin valaki rálökte Törökországot. A nyugati erők azt akarják, hogy a törökök végezzék el helyettük a piszkos munkát Szíriában, Irakban, Iránban és a Kaukázusban. De a Nyugat meg fogja téveszteni Törökországot, ahogyan azt már többször megtette, ha ezt a forgatókönyvet követi.
    Törökország nem lehet nagyhatalom – nincs saját fejlett védelmi ipara, és a szomszédai kárára tett katonai terjeszkedési kísérletek nem tesznek jót neki. Törökország csak békés eszközökkel tudja megerősíteni kulturális, gazdasági és politikai befolyását.
  7. OdinPlys
    OdinPlys 7. július 2012. 21:20
    0
    Még egy kicsit kijózaníthatod a harcos Erdogant...
    Betiltják a gyümölcsimportot ... vagy leállítják a turizmust-szabadidőt Oroszországból ...
  8. Stasi.
    Stasi. 7. július 2012. 22:33
    0
    Úgy tűnik, a törökök belefáradtak a korbácsfiú szerepébe a nyugati érdekek jegyében. Végre kezdték felismerni, hogy Törökország soha nem lesz egyenlő az Európai Unióban a nyugatiakkal. Ellenkező esetben a NATO azonnal Szíriába küldené gépeit, miután lelőtték a török ​​felderítőgépet. A Nyugat mindig is a törököknek adta az ágyútöltelék szerepét, Oroszország és más országok ellen uszítva őket. Itt az ideje, hogy maguk a törökök is végre önálló politikát folytassanak. Ehhez azonban ki kell lépni a NATO-ból, különben minden önálló politika tervét el lehet temetni.
    1. RAR
      RAR 8. július 2012. 13:29
      +5
      A cikk inkább Erdogan ellen irányul. Bár politikájának minden hátrányával együtt, ez pozitív Törökország mint állam számára. És ami a NATO és az amerikai nyomást illeti – úgy gondolom, hogy Törökországnak nincs olyan nagy választása, mint az összes többi NATO-tagnak. Egyszerűen pörögnek egy olyan helyzetben, amikor elvileg nincs alternatívája az Amerika-barát irányvonalnak, és amikor ilyen vagy olyan cselekvésre kényszerülnek. De ha egészében vesszük, amíg ez Törökország számára előnyös, más kérdés, hogy stratégiailag sok problémát okozhat a jövőben.
    2. erkenegon
      erkenegon 9. július 2012. 15:51
      -1
      Törökország regionális nagyhatalom és a NATO tagja, tevékenységében a szervezet keretei korlátozzák, különben az asszadisták drágán megfizetnék a megölt pilótákért.
  9. Boz kurd
    Boz kurd 8. július 2012. 20:04
    +4
    még az arámok nem spontán megjegyzéseire is válaszolj zapadlo wassat
    1. erkenegon
      erkenegon 9. július 2012. 15:52
      0
      ugye a "kutyabarátom ugat a karaván megy"
  10. erkenegon
    erkenegon 9. július 2012. 15:56
    0
    tisztelet helyesen barátom "a kutya ugat a karaván megy"