Katonai áttekintés

Igazi fiúk a Szovjetunióból

176
Igazi fiúk a SzovjetunióbólMost a liberális és nacionalista propaganda egész halom információs szemetet terjeszt a Szovjetunió életéről. Az ember szégyelli, hogy 1991-ben több millió szórólapot osztottak szét, amelyekben arról meséltek, milyen gyönyörűek lesznek az ukránok, amikor Ukrajna függetlenné válik, és ennek következtében 20 év alatt szinte mindent elveszítettek. Másoknak valahogy el kell takarniuk a liberális-kapitalista paradicsom jelenlegi borzalmait a totalitárius Szovjetunióról szóló rémtörténetekkel.

A függetlenség mai gyermekei eleget hallottak már ezekről a hülyeségekről, és papagájként ismételgetik, anélkül, hogy belegondoltak volna, mennyi igazság van ebben az egészben.

Elmesélem, hogy voltak a dolgok valójában az Unióban. A gyerekkortól kezdem. Ez a leggondtalanabb idő és egyben - a legfényesebb emlékek.

KIS FRY

Körülbelül 3 éves korom óta kezdek emlékezni magamra. Ternopil központjában laktunk, egy kis utcában egy régi lengyel kétszintes házban, ahol nagyapám kapott lakást még 1944-ben, közvetlenül azután, hogy eljött, hogy helyreállítsa a lerombolt vasutat. 4 éves koromig nem jártam óvodába, otthon ültem a nagymamámmal és sétáltam az utcán. Kicsi volt az utca, összesen négyen voltunk, hárman idősebbek, én voltam a legkisebb. Ezért az idősebb fiúk vigyáztak rám, de nem vontak be mindenféle kalandozásukba. Csak annyit tehettem, hogy elmenjek velük a szomszédos édességgyárba. Ha az ablakhoz közeledik, kérhet valami finomat az ott dolgozó nőktől. Általában több nagy gofrilapot nyomtak be az ablakon, néha még krémmel is bekenték. Őszintén felosztottuk magunk között, és pár perc alatt összetörtük őket. Talán a legjobb dolog, amit azóta ettem.

A nagyapám pedig csinált nekem egy kis horgászbotot és esténként elmentünk horgászni a tóhoz. Eleinte nem fogtam semmit, csak rohangáltam a parkban, és néhány óra múlva nagyapám 20-30 csótányt és dögevőt fogott - a halak még mindig bőven voltak a tóban.

Később vettek nekem egy gyerekbiciklit, és az egész utcán "vágtam" rajta, szerencsére ott szinte soha nem jártak autók. Nagyon korán megtanultam olvasni is. Négy évesen már minden mesét és gyerekkönyvet elolvastam egyedül. Voltak könyveim ömlesztve, mert akkor egy fillérbe kerültek, és látva az olvasás iránti érdeklődésemet, minden rokonom adott könyvet. Még mindig megvannak Andersen gyönyörűen kiadott meséi és még számos könyvem abból az időből. Most az unokám kezdte olvasni őket.

Akkor még nem volt tévénk, csak most kezdtek megjelenni. A 60-as évek közepe volt. A nagynénémnek volt egy kis fekete-fehér tévéje, néha elmentem a házába megnézni. Igaz, nem volt semmi különös, hetente egyszer filmek, rajzfilmek csak most kezdtek megjelenni. Az első adás, amelyre még emlékszem, az „Egy héttel korábban ástam” című előadás volt ukrán nyelven.

Négy évesen óvodába kerültem. Nem mondhatom, hogy nagyon örültem ennek, de mégis gyorsan alkalmazkodtam. Akkoriban nagyon sok óvoda volt. Nem voltak elitek, nagyjából egy szinten voltak – melegek, tiszták, világosak. Elég rendesen etettek, de ettől kezdve a mai napig megőriztem idegenkedésem a búzadarától. Valamiért ez volt a kedvenc ételünk. Szinte minden nap adtak édes tejes búzadarát vajjal vacsorára, a tanár pedig elment, és gondoskodott róla, hogy mindenki elfogyassza. Mivel nem bírtam vele, mindig utoljára álltam fel az asztaltól, és a legtöbbet a tányéron hagytam.

A zabkása mellett adtak mindenféle levest, krumplit, fasírtot, salátát, gyümölcsöt.

Volt egy mókus is a ketrecünkben. Abban az időben szabadon ugráltak a park fái között, és szinte szelídek voltak. Ha dióval vagy más mókuscsemegével jöttél, elkezdted hívogatni, aztán a mókusok leszálltak a fákról, a legbátrabbak a vállukra ugrottak és kivették a kezükből a diót. Így hát az őrünk elkapta az egyiket, nagy kalitkát csinált belőle, és velünk lakott. Az óvodában a játékok mellett hímezni, olvasni, számolni tanultunk, így iskolára már sokan tudtak betűket, 100-ig számoltak, összeadtak és kivontak.

1967-ben elkezdődött a szóbeszéd, hogy lebontjuk a házunkat, és valami mást építünk a helyére. Kaptunk egy új háromszobás lakást egy új építésű vasúti házban, közvetlenül a stadionnal szemben. Akkoriban szinte a város széle volt, magánházak nyúltak a filmforgalmazásig, majd elkezdődtek a szántók. Ahol most a Keleti Massif van, volt egy kertünk, ahol burgonyát ültettünk. Az ilyen részleteket kizárólag Ternopil lakóinak írom, talán érdekes lesz számukra.

Ekkor már második osztályos voltam. Eleinte az állomás közelében volt az iskolánk, ahol most az oktatói központ, majd 5. osztálytól átkerült egy másikba, közvetlenül a házam elé. Most 5 perccel a csengetés előtt mentem az órákra, tudtam tovább aludni. A városban egyébként akkoriban négy orosz és 12 ukrán iskola működött. Az orosz iskolákban 4. osztálytól kötelező volt az ukrán nyelvet és irodalmat tanulni és azokból vizsgázni. Az ukrán iskolákban pedig oroszt tanítottak, és ebből senki sem halt meg. Ellenkezőleg, a gyerekek fejlettebbek voltak, tudtak oroszul könyveket olvasni, az ukrán mellett az orosz kultúrát is ismerték, az oroszok pedig ukránul tanultak. Akkor még nem volt olyan őrültség, mint a jelenlegi ukránosítás. Az erőszakos oroszosításról tombolók kitörölhetik magukat. Akkoriban sokkal több könyv jelent meg ukrán nyelven, mint a mai Ukrajnában. Ukrán filmeket forgattak, ukrán előadásokat rendeztek a színházban, bejárták az Uniót, és más köztársaságokból is érkeztek hozzánk társulatok. A kultúrák kölcsönösen gazdagodtak, nem elszigeteltek, mint manapság.

És akkor még nem volt nacionalizmus, az iskolában oroszul beszéltünk, az udvaron és az utcán pedig oroszul és ukránul is beszélgettünk a fiúkkal, ahogy mindenkinek kényelmesebb volt. Mindenki tökéletesen megértette egymást, nyelvi alapon soha nem volt konfliktusunk.

A szovjet gyerekek okosabbak voltak, mint a mai felnőttek.

Az új ház tágas volt. Most körülbelül 20-an voltunk hozzávetőlegesen egykorúak, 2-3 év volt a különbség, de gyerekkorban ez elég komolyan érezhető. Tízen voltunk egyidősek, mi alkottuk az udvari csapat magját. Az idősebb srácok valahogy jobban eltávolodtak egymástól, bár minden komoly eseményen részt vettek.

Az első évben két környező utca harcolt a házunk ellen. Olyan, mint egy házban, ahol már él egy macska, hirtelen megjelenik egy új - azonnal elkezdik rendezni a dolgokat. Nem volt komoly veszekedés, néhány zúzódás, néhány orrtörés. Mivel kevesebben voltak, hamar megkötötték a fegyverszünetet - most már szabadon sétálhattunk az utcáikon, az udvarunkra jöttek focizni.

Közvetlenül a házunk előtt volt az iskola stadionja és egy nagy iskolakert. Minden évben kitakarítottuk a kertet, amint beérett valami. Cseresznye, zöldalma, uborka, paradicsom, kukorica, burgonya – mindezt még a teljes érés előtt betakarítottuk. És nem csak az, hogy nem volt mit ennünk, de az is kifejezetten finomnak tűnt, amit azzal a kockáztatással kaptunk, hogy csalánt kapunk az őrtől. A legérdekesebb az, hogy egész nap futhattunk egy darab kenyeret meg legelővel, és senki sem esett el hasmenéstől, ételmérgezéstől vagy perforált fekélytől.

TELJESÍTMÉNY

Egyébként az ételekről. Most divatos történeteket mesélni arról, hogy a szovjet emberek éheztek, hogy nem volt semmi a boltokban. A kolbász azt mondják, rohadt és zöld volt, hús egyáltalán nem volt - csak kenyeret és burgonyát ettek.

Most arról, hogyan is voltak a dolgok valójában.

A kolbász mindig is volt a boltokban, az ára 1 rubeltől 3.80-ig terjed. A Varenka ára 2.20-2.80. Sorba kellett állni érte, de ha nem akart állni, akkor mellette egy szövetkezeti üzletben, ugyanaz feküdt teljesen ingyen, bár drágábban. Varenka 5 darab, füstölt 9-10 rubel. Húst 1.90-ért szabadon lehetett venni a 60-as években, aztán ritka lett. De ugyanazokban a szövetkezeti üzletekben és bazárokban mindig 3-4 rubel volt a polcokon. A zöldségek és gyümölcsök egy fillérbe kerülnek - 7-20 kopecks / kg. Tele volt olcsó hallal, konzervekkel. Minden élelmiszerboltban egész halom doboznyi gyümölcslé, saláta, ecetes uborka, paradicsom, gomba, lekvár, lekvár, lekvár volt. A lusta háziasszonyok általában nem tudtak semmit sem készíteni a télre, mivel azt fillérekért lehetett kapni a boltban. A zöldséges szaküzletekben savanyú káposztát, almát, görögdinnyét, hordós paradicsomot és uborkát árultak. Egész télen friss alma volt.

Valahogy később, már a 70-es években a kubai grapefruitot behozták a Szovjetunióba. Minden üzletben hevertek, a mieink nem akarták megvenni. A tévében, rádióban még azt is elmondták, mennyire hasznosak, hogyan lehet levet főzni belőlük, milyen ételeket lehet még főzni belőlük. Akkor még nem volt kivi és banán. Talán valahol Moszkvában vagy Kijevben voltak, de én már a 2000-es években kipróbáltam először a kivit.

A mandarin és a narancs az új év előtt megjelent a polcokon. Az újévet továbbra is a mandarin illatára és ízére asszociálom. De a citrom meglehetősen gyakori volt, egész télen. És milyen finom fagylalt! Most már senki sem csinál ilyet. Amikor a szovjet fagylalt elolvadt, édes tejet hagyott maga után, a jelenlegi után pedig vizet, pálmaolajat, cukrot és mindenféle szemetet. Az eszkimó rúdon csokoládéban 22 kopijkába került, a fagylalt pedig 19 kopijkába, de volt fagylalt is, valamint 11 és 13 kopejk.

A hétköznapi fiúk csokit ritkán ettek, inkább ünnepnapokon, egyébként többnyire megelégedtek a borbolával és a karamellel. Nem arról van szó, hogy nem volt csoki, minden boltban volt és nagyon finomak, de elég drágák, és a szüleim adtak egy kis zsebpénzt, ezt a pénzt jobban el lehetett volna költeni.

Egyszóval teljesen normálisan ettünk. Egy 3 fogásos ebéd az iskolában 20 kopejkába került. Otthon anyuék, nagymamák főztek mindenféle levest, borscsot, gabonát, krumplit, mindig volt friss zöldség, kolbász, tejtermék. Húsból kotlettet, fasírtot készítettek, egyszerűen csak darabokra dobták a levesbe. A tej akkoriban valóban tej volt – nem állt a hűtőben, nem romlik meg nyitva hónapokig, de egy nap alatt megsavanyodott. Ugyanazok a természetesek voltak a kefir, az erjesztett sült tej, a tejföl, a túró, a vaj és a sajt. Egyik gyerek sem halt éhen.

Ma már nem találkozom olyan természetes ízű termékekkel, mint akkor. A legdrágább kolbászok és sajtok is tartósítószerekkel, színezékekkel és ízfokozókkal vannak töltve. Egyáltalán nincs értelme olcsó termékekről beszélni. Még nyoma sincs húsnak – szilárd GMO szója, keményítő, víz, cellulóz, só és bors az ízért.

Tudod, miért volt régen a kolbász és a kolbász hús? Voltak GOST-ok, amelyeket később a TU (műszaki előírások) váltott fel. A GOST szerint, ha a kolbásznak 50% húst kellett volna tartalmaznia, akkor ott volt. Apránként loptak már akkor is, de nagyon óvatosan. Körülötte volt a "Népi irányítás" és az OBKhSS. Gazdasági bűncselekményekért nem vettek fel pénzbírságot, mint ma, hanem hosszú büntetést adtak. Különösen nagyszabású sikkasztás miatt lőhették le őket.

SZABADIDŐ

Mit csináltak a fiúk? Az iskolától és a tanítási óráktól mentes időt az udvaron töltöttük. Sétált az év bármely szakában. Nyáron nem lehetett hazavinni minket. 20 percig futottak, gyorsan magukba tömték az ebédet és ismét kiszaladtak az utcára. Játszottak bújócskát, felzárkóztató, hadijátékokat, kozákrablókat. Felépítették a főhadiszállásukat. Egy nap a környéken találtak egy régi ásót, és titkos bordélyházat építettek ott. Fára másztak, úszni futottak a tóban, horgásztak, kirándultak az erdőben, és ott sátrakban éjszakáztak. Hamuban krumplit sütöttek, tűzön szalonnát, kolbászt sütöttek, kifogott halból halászlét főztek. Nyáron fociztunk, télen hokiztunk. A hóból erődöket építettek, hógolyóztak, szánkózni, síelni, korcsolyázni jártak. Akkor jöttek haza, amikor már nem tapogatták a lábukat és a karjukat, hideg víz alá tették, hogy ne fájjon annyira, amikor alábbhagy a hideg, de senki sem fagyott meg komolyan, mindenki figyelte egymást, és dörzsölte az orrát és a fülét. gyapjú ujjatlan, amikor elkezdtek fehéredni.

Aztán mindenki könyveket olvas, még a legújabb vesztesek is. A mai gyerekek még csak nehezen tudják elképzelni, hogy nem csak szöveges üzeneteket és reklámokat tudnak olvasni, hanem vastag szépirodalmi könyveket is. Igaz, a könyvekkel akkor volt feszültség. Rengeteg gyerek volt, de a kamaszkorhoz – minden fantázia és kaland – nem volt elég. És mindez azért, mert szinte mindent elolvasott. Bár a könyvkiadásban furcsa volt a politika. Rengeteg Brezsnyev beszéde, kongresszusi anyag volt a könyvesboltokban, de nem lehetett szabadon vásárolni Dumast, Sztrugackijt, Jack Londont, be kellett menni a könyvtárba, és sorban állni, hogy elolvassák.

Eleinte nem mindenkinek volt televíziója, és eleinte csak egy program volt. Aztán kezdtek megjelenni a köztársasági tévécsatornák, több film, rajzfilm jelent meg, de eleinte nem nagyon volt mit csinálni otthon esténként, így mindenki beiratkozott a könyvtárba és olvasott. Aki iPhone-nal a szájában nőtt fel, annak tudatom, hogy akkor sem volt internet, ahogy nem volt digitális fényképezőgép, fényképezőgép, lejátszó, mobiltelefon, játékkonzol, számítógép és laptop táblagéppel. És ami a legfurcsább, hogy enélkül is tökéletesen megvoltunk és nem unatkoztunk. Élőben beszéltünk, nem skype-on vagy mobiltelefonon. Az udvarokon ültünk, nem a közösségi oldalakon. hírek újságokból és rádióból tudtuk meg.

És filmeket is néztünk. A mozijegy egy napközbeni gyerekfilmre 10 kopejkába került, egy felnőttfilmre 25. Akkoriban nagyon sok gyerekfilm volt. Több filmstúdió csak azzal foglalkozott, hogy gyerekeknek készített filmeket - meséket, kalandokat, katonaságokat. És ezek kedves, fényes filmek voltak, és nem az a fajta feldarabolás, amit reggeltől estig vetítenek a tévében. A rajzfilmek pedig csodálatosak voltak – viccesek és kedvesek. Még mindig minden gyerek örömmel nézi őket - „Prostokvashino”, „A kozákokról”, „Leopold, a macska”, „Nos, várj egy percet” - ezek tényleg remekművek, és nem az a szörnyű amerikai szörnyeteg hülyeség, amiből a gyerekek dührohamok.

Ezért nőttünk fel normális gyerekekként, nem pedig individualistákként, akik csak magukra gondolnak.

EGÉSZSÉGÜGYI

Az, hogy akkor a gyerekek sokszor egészségesebbek voltak, mint ma, vitathatatlan tény. Először is, nem mérgeztünk meg importolt oltóanyagokkal. Akkor az államnak teljesen más feladatai voltak - egészséges generációt nevelni, és nem a gyógyszergyárak csúszópénzén keresni több pénzt. Valójában minden vakcinát és gyógyszert a Szovjetunióban állítottak elő saját nyersanyagból. Most van, hogy a gyógyszeripar teljesen tönkrement, a gyárak import alapanyagokból állítanak elő mindent, vagy csomagolják ki a hordóval behozott pirulákat. Másodszor, mindenki megkeményedett. Minden nap órákat töltöttek kint bármilyen időben, a gyerekek nem lettek rosszul semmiféle huzattól. Harmadszor, volt egy normális természetes étrend. Nincsenek GMO-k, a természetesen kívüli tartósítószerek, a termékekben nincs antibiotikum, nincs hamburger, chips, kokakóla és egyéb mocsok. Napi meleg ételek, levesek, gabonafélék, zöldségek, gyümölcsök, hús- és halfehérjék, tejtermékek, melyek a legfontosabbak a gyermek szervezete számára.

Ma már csak az iskolát végzettek 20%-a tekinthető egészségesnek. 30%-a funkcionális, 50%-a krónikus betegségben szenved. A gyomor-bél traktus különösen érintett. És ami a legfontosabb, kora gyermekkortól kezdve nem volt alkoholizálás sörrel és alacsony alkoholtartalmú italokkal. Abban az időben a drogokról csak külföldi filmekben hallottak az emberek. Igaz, van, aki már 10. osztályban, vagy közvetlenül iskola után elkezdett dohányozni, de a mákszalmához vagy a tramadolhoz képest ezek gyerekes csínytevések. Az alkoholt először 14 évesen próbálták ki, általában nem a sikátorban, hanem otthon, valami nyaraláson a szülőkkel, bár ebben semmi jó, de ez a valóság.

A testnevelés órákon pedig a gyerekek aztán nem estek el és nem haltak meg száz méter után. A mi osztályunkban egy szívhibás srác kivételével mindenki a főcsoportba járt testnevelésre. A gimnáziumban mindenki átment a TRP jelvény normatíváján, és ritkán valaki nem teljesítette. Most még ijesztő elképzelni is ilyen terheléseket a modern iskolások számára. A legtöbbjük még soha nem tartott a kezében kanálnál és számítógépes egérnél nehezebbet.

ISKOLA

Mint minden gyerek, mi sem szerettük nagyon az iskolát, ráadásul heti 6 napot kellett tanulnunk, szabadnap csak vasárnap volt. Most a liberálisok szenvedélyeiket mesélik arról, hogy a szovjet oktatási rendszer hogyan nyomorította meg a kisgyermekek lelkét. Nehéz elképzelni ennél cinikusabb és szemtelenebb hazugságot.

Az iskola ugyanis nemcsak tudást adott, hanem a gyerekek nevelésével is foglalkozott. És mi a baj ezzel? Kora gyermekkorunktól kezdve mindannyiunkra nevelték az idősek iránti tiszteletet, megtanítottak szeretni szülőföldünket, hazafiként neveltek. Internacionalisták voltunk, nem nacionalisták. Most mindezt totalitárius nevelésnek hívják. 12 évesen füvet szívni, szexelni, sörözni jó, de ha szeretni a szülőföldet, átadni a helyet a véneknek a buszon, segíteni a szomszédokon, az rossz, ezek az átkozott szocializmus kezdetei.

Az első osztályba októberben vitték a gyerekeket, ez mindenki számára ünnep volt. Mindenki büszke volt a vörös csillagra, a kis ivadék pedig irigykedve nézett az udvarra októberben. Később úttörőknek fogadtak minket, és ezt még ki kellett érdemelni.

Az osztályteremben arra tanítottak bennünket, hogy gondolkodjunk, ne a tesztekből válasszuk ki a megfelelő válaszokat. Az oktatás szisztematikus volt, nagy figyelmet fordítottak a fizikára, matematikára, kémiára, biológiára, azokra az alkalmazott tantárgyakra, amelyek a későbbiekben hasznosak lehetnek. Behatóan tanulmányozott irodalom. Puskint és Sevcsenkót anyanyelvükön olvassák, és nem azokban a szörnyű fordításokban, mint ma. Nagyon jól ismertünk ukrán és orosz írókat, költőket, de a mai ukrán gyerekek szinte teljesen elszakadtak az orosz kultúrától, és ezt a függetlenség vívmányaként mutatják be. Ők sem igazán ismerik az ukrán nyelvüket, és a felismerhetetlenségig megnyomorították a nyelvet.

14 éves koruktól bekerültek a Komszomolba. Ma már olyan mítoszok keringenek, hogy mindenkit erőszakkal vittek oda. Megint teljes hülyeség. Csak az lépett be a Komszomolba, aki akarta. Ha az ember katonai iskolába ment, akkor Komszomol-jegy nélkül nehéz volt odajutni, mint minden pedagógiai, mezőgazdasági, egészségügyi intézménybe, akkor ez nem számított.

Az iskola valóban a hazafias neveléssel foglalkozott. A katonai kiképzés óráin kezelni tanítottak fegyver, az iskolából felkészítették a szülőföld jövőbeli védelmezőit, megtartották a "Zarnitsa"-t. Munkaügyi órákon tanítottak dolgozni. Mindenki tudta, hogyan kell a kezében tartani a kalapácsot és a gyalut. A felső tagozaton valamilyen munkavégzési szakot tanítottak - lányok - vágás-varrás, főzés, fiúk - autózás, traktorvezetés, gépi munka. Összegyűjtött fémhulladék és papírhulladék. Volt mindenféle sport.

Szinte mindannyian jártunk valamilyen sportszakaszra. Sportolók lettek, de az általános fejlődés szempontjából ez nagyon hasznos volt. Majdnem minden tinédzser tudta, hogyan kell sakkozni és dámázni, nem Warkraftot és Counterstrike-ot.

Hétvégén kirándultunk, ünnepnapokon kirándultunk az Unióban. Moszkvába, Kijevbe, Leningrádba nevetséges pénzért lehetett menni. Nyáron úttörőtáborokban pihentek, amelyek akkoriban minden szervezetnél voltak.

Általában a gyerekek függetlenebbé, társaságkedvelőbbé, jó modorúbbá nőttek fel.

Kifogásolható, hogy valahol minden rossz volt. A Szovjetunió nagy volt, minden köztársaságnak megvoltak a sajátosságai, minden város a maga módján élt.

Leírom a gyerekkoromat, de a főbb jellemzők mindenhol ugyanazok voltak.

Társadalombiztosítás, normál táplálkozás, ingyenes oktatás, szervezett munkavégzés, szabadidő és rekreáció, sportfejlesztés, olvasás- és magatartáskultúra, hazafias nevelés.

A jelenlegi unalmas-zombizott generációra nézve ijesztővé válik: vajon tényleg csak a sörben, a drogban, a pénzkeresetben és a divatos ruhákra, bulikra, éttermekben és sztriptízbárokba való utakban költünk a jövőnk?

A mai fiatalok célja, hogy minél többet fogyasszunk, miközben minél kevesebbet dolgozunk.

Egy ilyen államnak nincs jövője. Nem fog megtörténni, ha nem térünk észhez, és nem térünk vissza a normális emberi kapcsolatokhoz.
Szerző:
176 észrevételek
Hirdetés

Iratkozzon fel Telegram csatornánkra, rendszeresen kap további információkat az ukrajnai különleges hadműveletről, nagy mennyiségű információ, videó, valami, ami nem esik az oldalra: https://t.me/topwar_official

Információk
Kedves Olvasó! Ahhoz, hogy megjegyzést fűzzön egy kiadványhoz, muszáj Belépés.
  1. Vanek
    Vanek 19. július 2012. 06:30
    +41
    Egy barát lánya kapcsolatban áll (Sasha 16 éves). Jöttünk látogatóba, hát oda-vissza, tea-sütemény. Vadik neki (lányának): - Sanya, menj ki. Sétálj, beszélgess legalább normálisan. És válaszul: - Igen, jól kommunikálok itt (kapcsolatban).

    Az élő kommunikáció semmivel sem menőbb, mint bármely közösségi média. hálózatok. TÉNY!

    Mi a helyzet a szabadidővel? Emlékszel, hogyan ugrottak át a garázsokon? Ahogy emlékszel ............... Akkoriban volt. Emlékszel a csúzlira? És az iskolában egy labda törte be az üveget?
    1. Dmitrij 69
      Dmitrij 69 19. július 2012. 06:53
      +32
      A fenébe... Mennyire megváltozott minden... És nem mondom, hogy jobbra.
      A gyerekkor pedig igazán boldog volt, bárki bármit is mondott.
      Megérdemelten tettem fel a cikket +
      1. snik57
        snik57 23. július 2012. 17:24
        +4
        És gyerekkori emlékeim 6 éves korig egy nagy napsütéses nyári nap! Igen, úgy tűnik számunkra, hogy a mi gyerekkorunk a legjobb – a gyerekeinknek megvan a gyerekkoruk. A cikk pedig óriási plusz!
    2. armata
      armata 19. július 2012. 07:02
      +24
      Szia Iván. Sok mindenre emlékszel, amit csináltunk. Nyáron a foci még mindig a tornacipőben kapaszkodik (anyám folyton üvöltött, hogy ég a cipőm), télen a hoki ugyanaz, amíg el nem megy a pulzusom, miközben a lábam tart. Csak hát ez most nem sok embert érdekel. A legidősebb fiam 8 évesen nyugtát adott a bátyámnak és nekem, hogy 18 éves koráig nem iszik és nem dohányzik. Most a hadseregben szolgál, de még mindig nem dohányzik, bár az iskolában, ahol tanult, ez perverziónak számított, csak azért nem nyúltak hozzá, mert 6. osztályban kapott rangot szambóban, és ezt folytatta. Így a normál értékeket a felfújt amerikai életjavakkal helyettesítették.
      1. Vanek
        Vanek 19. július 2012. 07:08
        +14
        Értékeink nem voltak olyanok, mint most.
        1. Alekszandr Romanov
          Alekszandr Romanov 19. július 2012. 07:52
          +22
          Idézet: Vanek
          Értékeink nem voltak olyanok, mint most.

          Nehéz értéknek nevezni azt, ami most.
          1. Vanek
            Vanek 19. július 2012. 07:55
            +11
            Idézet: Alekszandr Romanov
            Nehéz értéknek nevezni azt, ami most.


            Nincs hozzászólás. jó
        2. mind1954
          mind1954 20. július 2012. 03:46
          0
          Voltak, de úsztak! Fraer kapzsisága tönkrement!!!
      2. Atatürk
        Atatürk 19. július 2012. 07:24
        +42
        Mindig figyeltek a gyerekek arcára.

        A Szovjetunió gyermekarcainak korszaka



        A 21. század iskolások arcának korszaka



        Hogyan töltötték idejüket a szovjet gyerekek



        Hogyan töltik idejüket a 21. század gyermekei



        a sport egészség



        Ez pedig a 21. század modern sportja a gyerekek körében





        Innen a gyerekek haragja, depressziója, nem tanulnak, nem játszanak, nem futnak. Unalmas egy szóval.

        Ezt tették velünk az átkozott kapitalisták.

        1. MIT
          MIT 19. július 2012. 11:04
          +12
          csak + és semmi több!


          IA REGNUM 19. 19. július 2012
          A kamcsatkai Vulkanny faluban a Lenin-emlékmű alapja alatti tereprendezési munkálatok során egy kapszulát találtak a komszomol tagjaitól a leszármazottaiknak küldött üzenettel.

          A kapszulát 15. július 1979-én helyezték el a községben állomásozó katonai űrerők katonai alakulatának fiatal katonái. A kapszula lerakását a V. I. Leninről elnevezett Komszomol fennállásának 55. évfordulójára szentelték.
          A vastag papírra kézzel írt üzenet a 2024-es fiataloknak szól. „Mindent a hősök munkájával és vérével szereztünk, és az Ön csodálatos élete a mi szerelmünk folytatása” – írják különösen a komszomol katonák.

          Magamtól – Jaj, mindez a múltban maradt.
        2. Straus_zloy
          Straus_zloy 19. július 2012. 12:10
          +23
          A szovjet gyermekkor borzalmai.
        3. mind1954
          mind1954 20. július 2012. 03:49
          +2
          Ezek a lányok elfelejtették a fagylaltot!
          Láttam középiskolás lányokat, amint fagyit esznek és sört isznak!
          1. általános-oberst
            általános-oberst 24. július 2012. 19:10
            0
            Még a vicc is témában volt. Jön az apa, sört iszik torokból, a fiú meg hátulról nyög. - Apu vegyen fagyit, apu vegyen fagyit.
            És az apa válaszolt.
            - Sör fagylalttal? Fu-u-u micsoda rendetlenség!!!
            Ahogy a régiek mondták. Időről, erkölcsről!!!
      3. Goga
        Goga 19. július 2012. 07:59
        +32
        Gőzmozdony - üdv Eugene! Mondom a legfiatalabbnak (26 éves) - képzelj el egy országot, ahol a rendőrségnek nemhogy fegyvere, de még pálcája sem volt! A lakások ablakain nem volt vasajtó és rács! Könnyen fel lehetne tenni a gyerekeket egyedül vonatra, és a rokonokhoz küldeni pihenni szerte az országban... A kisebbik féltékeny... bár egyúttal felteszi a kérdést - hát hogy vagyunk mi egy ilyen "bukott" ország? ? Nincs mit válaszolni... igénybevétele
        1. armata
          armata 19. július 2012. 08:11
          +17
          Üdv Igor. Mindig azt mondtam népeimnek, hogy saját kezünkkel tettük tönkre az országot. Úgy kezdődött, hogy mindenki elkezdte üldözni a tornacipőket és a marsot, a farmert és az olyan filmeket, mint a Rimbaud a videóboltokban. Ekkor melegítettek bennünket. Mi magunk adtunk el mindent, amit az olcsó szórakozás kedvéért elértek.
          1. Goga
            Goga 19. július 2012. 08:20
            +12
            Gőzmozdony – Az biztos, csak a „móka” nem volt olcsó – darabokban van az ország, Karabahban, Tádzsikisztánban, Dnyeszteren túl – vér, gyárak romokban, föld a gaz alatt... mindez”. ..kerses" nagyon sokba került nekünk... belay
            1. armata
              armata 19. július 2012. 09:21
              +23
              Igor valahol egy éve vitatkozott az idősebbel a filmekről, azokról, amelyeket én nézek, és azokról, amelyeket ő néz. Megkértem, hogy válasszon 3 filmet. Ő a "Zöld Lámpást", az "Amerika Kapitányt" és a "Terminátor 3-at" választotta, én a "Tisztek", a "Ne félj, veled vagyok" és a "Zászlóaljak tüzet kérnek". Az egész hétvégét ölték, hogy nézzék, ezért azt mondta, hogy a jenkik mindig csodában reménykednek, hogy a nagybátyjuk megmentse őket, de a filmjeinkről azt mondta, hogy én tisztességtelenül viselkedtem, és elvettem azokat, amiket nem tudsz. ellen érvelnek (klasszikusok) és valós eseményekről szólnak. Általánosságban elmondható, hogy neki ez volt a lendület, hogy bekerüljön a hadseregbe (bár az anyja azt üvöltötte, hogy egyetemre kell menni, és nem tankokban szórakozni), most pedig habzik, bizonyítva mindenkinek, hogy Oroszország a legmenőbb ország a világban és olyan tüzérakadémiára fog járni. Szóval elértem a kedvem – kezdett el gondolkodni a srác.
              1. Goga
                Goga 19. július 2012. 09:38
                +13
                Gőzmozdony – Eugene, ez így van! Ha ők maguk is "lohanulisok", akkor legalább a gyerekeket irányítsák a helyes irányba. Az enyémmel úgy tűnik, minden rendben van - tanultak, dolgoznak, unokákat szülnek és közben elolvassák a szükséges könyveket, és most nem én mondom meg nekik, hogy mit olvassanak, hanem éppen ellenkezőleg - megtalálják, amit szükségük van „a témára”, és töltsék le nekem.
              2. kush62
                kush62 21. július 2012. 18:14
                +3
                Szia! És most a "Tisztek" sorozatnak egy neve van, és Schwarzenegger kalandjainak meseparódiája.
          2. Lazer
            Lazer 19. július 2012. 10:58
            +7
            Igen, határozottan megvilágítottak minket, gyöngyökké és tükörbe.
            1. master_rem
              master_rem 19. július 2012. 14:17
              +3
              Nos, ez nem volt elég ChiChiChiPiben (ahogy Zadornov mondja), egy üvegházban laktak... és akkor annyi csillogás volt kint...
          3. Vyalik
            Vyalik 19. július 2012. 14:13
            +6
            Nem emlékszem, melyik okosuk mondta, hogy "a háborúban nem fogunk tudni legyőzni, de kineveljük az ifjúságot". Amikor az igazi értékek helyébe rajzfilmek kerültek az életükből, olyan zűrzavar kezdődött, amelyet nem lehet megállítani.

            56 éves vagyok, és még mindig szeretem a búzadarát.És mindig is szerettem, valószínűleg óvodás koromból.Apám mondta, mit kérdezzek mit szeretnél? Mindig azt válaszoltam, hogy "KASY" Nem ejtem ki jól a Sh betűt.
            1. túlélő
              túlélő 25. július 2012. 09:09
              0
              és az első szavam a "BORSCH" volt...
            2. SlavaP
              SlavaP 25. július 2012. 23:38
              0
              Én is szeretem, mert gyerekkorában valamiért nem etették, ezért kárpótolok..
        2. master_rem
          master_rem 19. július 2012. 14:14
          +6
          29 éves vagyok, a legfiatalabb nem fogta fel ezt az időt? csak 3 év különbség. Emlékszem, a szóda az automatákban szirup nélkül - 1 kopecka, sziruppal - 3 kopecka és így tovább. És amikor megtörténtek az 91-es események, megkérdeztem édesapámat: hol vannak a mieink, és ki nyert? ..őszintén szólva össze volt zavarodva...
        3. lotus04
          lotus04 19. július 2012. 20:46
          +6
          Idézet: Goga
          A kisebbik féltékeny...bár egyúttal felteszi a kérdést - na, hogy is vagyunk mi ilyen ország "[email protected]"? Nincs mit válaszolni..


          Át kell gondolnunk, hogyan VISSZA VISSZAJÜK MINDENT!
          Ellenkező esetben mi, mint nemzet, csak egy szálka vagyunk.
        4. Alex63
          Alex63 22. július 2012. 12:54
          +4
          A bejáratunkban a lakások fele egy kulccsal nyílt, a zárakat ezután lebélyegezték, a szomszédok, ha valaki elfelejtette vagy elvesztette a kulcsot, egymáshoz mentek a kulcsokért. Az ajtók készültek - farostlemez kereten, 50 x 50-es rúdból. Nem féltünk. Meg sem fordult a fejemben, hogy valaki bejuthat.
        5. anikvn
          anikvn 3. január 2014. 23:30
          0
          Egyszerűen nem számítottunk ilyen árulásra belülről. Azt hitték, hogy Gorbacsov nem Hitler... és mások, mint ő.
          De: "A mi ügyünk csak - a győzelem a miénk lesz!"
    3. master_rem
      master_rem 19. július 2012. 14:09
      +11
      bazár, ahogy mondják, haver)) - még emlékszünk a kalcium-karbidos palackokra és az apám által padlódeszkából faragott géppuskákra!))
      1. neri73-r
        neri73-r 19. július 2012. 15:27
        +10
        Ó, a keményfémről, kénről, salétromról, kekszről, lyukasztóról, gyújtóról, tiplikről stb. szórakozás gyerekeknek a Szovjetunióban, sokat írhatnék ide, de attól tartok, terroristáknak szóló kézikönyvnek fogják tekinteni !!! Köszönet a szovjet rendszernek boldog gyermekkoromért, különösen Sztálin elvtársnak köszönet!!! (nem humor)
        1. kush62
          kush62 21. július 2012. 18:20
          0
          3. osztályban új területre költöztem, és a fiúknak nem volt bombájuk (magnézium + ...) vagy pickford zsinór stb. stb.. Tanfolyamokat kellett vezetnem egy fiatal harcosnak. És veszekedett, és veszekedett, és kibékült. És nem törődtünk azzal, hogy ki és milyen nemzetiségű. Milyen ügyesen neveltek minket.
        2. SlavaP
          SlavaP 25. július 2012. 23:42
          0
          Ne essen kísértésbe!
    4. Teploteh-nick
      Teploteh-nick 19. július 2012. 18:03
      +8
      Idézet: Egy ilyen államnak nincs jövője. Nem fog megtörténni, ha nem térünk észhez, és nem térünk vissza a normális emberi kapcsolatokhoz.
      ARANYSZAVAK!!!
      Éppen tegnap – a munkahelyünkön ültünk és erről beszélgettünk. A sztár szerint – volt szovjet film – felborult.
      És ez annak ellenére, hogy ott mindannyian fiatalok vagyunk! A legidősebb 38 éves, mi 29,28 évesek, én 26, a fiú 23 éves.
      Mindannyiunk közül csak ez a 23 éves egy elveszett ember, akit az Anime és más ******* nevek neveltek!
      Én - hála Istennek - nem estem a nyugati minta szerinti nevelés alá. A gyerekeimet pedig - ahogy kell - EMBEREKET fogok nevelni! - de nem *******.
      Tehát – ha nem én vagyok az egyetlen – és így van, mert milliónyian vannak –, akkor Oroszországnak van jövője. Igen
      Azonban - KELL állami ellenőrzés. Távolítsa el a Dom-2-t, a TNT-t, az MTV-t és a 2*2-t. - ez az első és legfontosabb. am
      1. dob.77
        dob.77 21. július 2012. 12:38
        +3
        nézd meg Fehéroroszországot
    5. r0d0vest
      r0d0vest 19. július 2012. 21:37
      +7
      Sikeres napom volt tegnap az ifjúság témában. Láttam egy 12 év alatti pólós fiatalembert LIFE VKONTAKTE!,majd elhatároztam,hogy egy kört a villamoson kaptam 2 imbecilit,14 éves.Végig boldogan piszkálták a középső ujjat,beszélgetve,hogy klassz, hogy megtette, és észrevette ellenfelének ezt a bátorságát. A végén elkezdték megosztani végtelen szexuális tapasztalataikat %)), milyen jó ez az e * diákoknak "mell között". Nos, a szünetekben megbeszélték, hogyan volt részeg a minap.

      És valószínűleg ezeknek a 80 százaléka van \uXNUMXd\. Az agy Vkontakte-je (a kisbuszban általában pár tehetség susog egy mobiltelefonnal, hogy a tengerparton lévő barátok fotóit keresse).

      A sport általában hintaszéken ér véget, de a hintaszék célja (akkor tanul a legtöbben a kémiából) ismét a nőké.
      Ezek az érdekek...
    6. tűzoltóRS
      tűzoltóRS 21. július 2012. 08:57
      +4
      Egyszerűen – IMHO! Beindult a nosztalgia, csak horror! Félek elképzelni, hogyan nevelhetem fel a gyerekeimet a jelenlegi körülményeink között.....
    7. pribolt
      pribolt 22. július 2012. 14:33
      +7
      Egy nagyapa belép egy szexboltba, és megszólítja az eladónőt:
      - Lányom, elégedetlen vagyok a szexuális életemmel, a hidegháború és a peresztrojka eredményeivel. Felfújható Gorbacsovja van?
  2. itr
    itr 19. július 2012. 06:50
    +13
    Azt hiszem, tudom, miért történik mindez. Itt az ideje a veretlen gyerekeknek. Az önfenntartás ösztöne teljesen hiányzik. Az én állandóan egy szórólapot hozok haza kettősekkel. Tudja, hogy nem lesz vele semmi.Maximum kiközösítem a pénzből, de majd 3 nap múlva még adok. Már csak fellázadtam, és azt mondtam, hogy legalább dobd ki őket. És ami a legfurcsább, fél, de viseli, ránézek, és nem értem, hogy teljesen különböző emberek vagyunk. Ez a propaganda az iskolában a perverzekről és más állatokról csak forgókapukat és egyéb eseményeket kapott. Ez csak oda vezet, hogy mindannyian idióták lesznek. Egyszerűen nem értem, mi vár rájuk, amikor egyetemre mennek??? Úgy gondolom, hogy az öngyilkosságok száma egyszerűen kolosszális lesz. Mivel az iskolában mindent megtesznek azért, hogy a gyerek normálisan ne tudjon felnőtté válni. A feleségem barátjának lánya panaszt írt a szülei ellen, és nem is akárhol, hanem az emberi jogok miatt. Hol tanulta ezt. Vagy kérdéseket tesz fel az iskolában a gyerekeknek egy tanártól, akinek a szülei isznak? És mit gondolsz? A szomszédos bejáratból felállt a gyerek. Apa, ismerek egy normális férfit, és nyilván nem alkoholista. Igen, egyáltalán bárki !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! minden pénteken Mr. Egyszóval fájó téma. Általában hallgatok két folyóiratról, az egyik a ketteseknek, a másik a riportnak szól. Ahogy egy korcs mondta nekem, az igazgatóhelyettes, hogy ezt szándékosan csinálják, hiszen a gyerek pszichéje nem erősödött meg, és bele tud mászni a hurokba. És amikor kijön az iskolából, az lesz a boldogság, amikor igazán megérti, hogy ő egy idióta.
    1. Vanek
      Vanek 19. július 2012. 06:55
      +1
      A lényeg az, hogy a "PI" száma továbbra is 3,14, és nem egyenlő 4-gyel. Mint egyes államokban. Texas, azt hiszem. Ha olyan, mint Texasban, akkor 3,14..ets lesz.
    2. master_rem
      master_rem 19. július 2012. 14:19
      +7
      Igen rendben??? a legidősebb még az óvodában, a legkisebb a bölcsőben. Félj... És megköszöntem apámnak, amikor felnőttem - az övét, és hogy nem mentett fel a hadseregből.
  3. Vitalij PV
    Vitalij PV 19. július 2012. 06:56
    +10
    Nagyon érdekes cikk. Nagyon köszönöm!
  4. Alekszandr Romanov
    Alekszandr Romanov 19. július 2012. 07:01
    +14
    Köszönöm Vitalij, eszembe jutott az a nagyszerű idő, ami hazánkban volt. Bár a Szovjetuniót gombócnak hívták, de csak most lehet összehasonlítani és megérteni, hogy mi volt és mivé változott minden. Kevés volt a jó áru, de az emberek százszor kedvesebbek és jobbak voltak. És ha újra, valamikor helyreállítanak egy országot amiben nem lesznek liberálisok, szakértők, demokraták, ál-emberjogi aktivisták és egyéb susárok – nagyon boldog leszek.
    1. Vanek
      Vanek 19. július 2012. 07:12
      +26
      Üdvözlet Sándor.

      És kiegészítem a megjegyzésedet.
      1. Alekszandr Romanov
        Alekszandr Romanov 19. július 2012. 07:40
        +10
        Szia Vanyok, szerintem idővel helyrejön, az emberek megértik, hogy csak az "elit" profitált az összeomlásból. Az Independence egyesek számára nyereséges projekt, és az üzlet hamarosan bezár. Októberre várva nevető
        1. Vanek
          Vanek 19. július 2012. 07:43
          +10
          Idézet: Alekszandr Romanov
          Októberre várva


          Ő (október) int nevető
          1. Alekszandr Romanov
            Alekszandr Romanov 19. július 2012. 07:54
            +8
            Nagyszerű októberi nap!
            1. Vanek
              Vanek 19. július 2012. 07:58
              +7
              Nagyobb lesz, ha a próféciád úgymond valóra válik.
              1. yorik_gagarin
                yorik_gagarin 19. július 2012. 11:27
                +1
                Milyen jóslat?
                1. armata
                  armata 19. július 2012. 11:32
                  +6
                  Idézet yorik_gagarintól
                  Milyen jóslat?
                  Sasha, azaz Alekszandr Romanov, tett egy doboz vodkát, hogy októberben a jenkik meghalnak, és egy nagy és gonosz varangy jön hozzájuk, amely megfojtja a gazdaságukat. nevető
                  1. yorik_gagarin
                    yorik_gagarin 19. július 2012. 12:26
                    +5
                    Igen, jó lenne ...... ez így fog visszatérni mindannyiunkat kísérteni kérni
                    1. Vyalik
                      Vyalik 19. július 2012. 14:17
                      +4
                      Inkább hagyd körbejárni, mint válaszolni.
      2. tudni
        tudni 19. július 2012. 16:05
        +3
        Emlékszem, hogyan sétáltam kacsintott uhh.....
    2. Alex63
      Alex63 22. július 2012. 12:59
      -1
      Voltak jó termékeink is. És idővel egy szintre kerülnek a Nyugattal, és magasabbra emelkednek. Ezért a Nyugat a Szovjetunió összeomlását tervezte. Nem engedhette meg, hogy hazánk még megerősödjön. 1985-ben a barikádokra kellett menni. De az emberek hallgattak Gorbacsovra. A pizzát...a bálokat és a populistákat mindig is dicsérték – akkor is és most is.
  5. Magadan
    Magadan 19. július 2012. 07:15
    +20
    Idézet: Vanek
    . Emlékszel a csúzlira? És az iskolában egy labda törte be az üveget?

    Igen, csúzli! Bombákat és számszeríjakat készítettünk, amelyek karbitot lőttek! A dombon és a tenger közelében töltött minden idő. És minket, északi gyerekeket, minden nyáron elvittek a Fekete-tengerhez, Low-ra, Oleg Kosevoje táborába. A szülőknek nem került semmibe. Adtak egy kis pénzt is. 14 éves korunktól kezdve vagy árkokat ástunk, vagy részmunkaidőben üzletekben dolgoztunk. Nem tudom, hogy sikerült nekik, de a leckéket elvégezték és az árkokat kiásták. Másfél hónapos napi 3-4 órás munkáért mindegyikért körülbelül 200 rubel jött ki. Moszkvába 160 rubelbe került egy jegy (most 30 ezer).Mellesleg 16 éves korunk óta árultak nekünk sört. Mindig volt zsebpénz egy dobozra vagy egy 20 literes kannára. 1991-ben 17 éves fiúk egész tömege repült Moszkvába a Metallicáért. A zsebedben, becsületesen megkeresett pénz!
    Köszönöm a Szovjetuniónak boldog gyermekkoromat és csodálatos ifjúságomat!
    1. Sarych testvér
      Sarych testvér 19. július 2012. 12:50
      +4
      Kiderül, hogy fiatal vagy, és azóta már elkényeztetett - ez MÁR nem élet volt, hanem összeomlás...
  6. Vitalij PV
    Vitalij PV 19. július 2012. 07:19
    +11
    Több a közömbösség egymás iránt, ez az egész probléma. Piaci kapcsolatokban főzünk, ahol nincs helye a barátságnak, hanem csak kereskedői törekvések vannak, ahol nincs helye szerelemnek, de csak vágyunk van kielégíteni vágyunkat, ahol nincs helye az alkotás vágyának. , de csak a vágy, hogy sokat keressek stb. És őszintén szólva, félek új életet hozni ebbe a világba.
  7. Narkom
    Narkom 19. július 2012. 07:26
    +12
    Elolvastam, eszembe jutott a gyerekkorom, télen szánkózni mentünk, míg maga a kabát fel nem állt a rátapadt hóból, nyáron pedig portyáztunk a szomszéd kertekben....
  8. Ruswolf
    Ruswolf 19. július 2012. 07:33
    +27
    Büszke vagyok arra, hogy a Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójában születtem, éltem, szolgáltam és dolgoztam.

    ÉS MEGVAN AZ ELSŐ LEVEZETEM
    A Szovjetunióban SZÜLETETTŐL
    A Szovjetunió állampolgárának útlevele
    Szovjetunió OKTATÁSI BIZONYÍTVÁNY
    A SZovjetunió haditengerészetének AF-ÉBEN SZÁRMAZÓ KATONAI ISMERTETÉSÉBEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! !!


    És soha nem volt olyan időm, mint most - az oktatásra, a hadseregre, a gyerekek és unokák gyermekkorára, öreg embereink életére!
  9. Zsémbes
    Zsémbes 19. július 2012. 07:37
    +10
    És voltak még SYUT (Fiatal technikusok és természettudósok állomása), Úttörők Házai, körök az iskolákban és a ZhEK-ben, nem a DOSAAF szakaszairól beszélek.
    A technológiában jártasak nőttek fel – jövőbeli mérnökök és tudósok, és csak széles látókörű fiatalok. Most minden VÁSÁRLÁS SZÓRAKOZÁS és pénzért, néha sokért.
  10. vulkán
    vulkán 19. július 2012. 07:46
    -6
    Természetesen megértem a szerző nosztalgiáját.
    Valójában sok jó dolog volt a Szovjetunióban, különösen a gyermekek nevelése és oktatása tekintetében.
    Bár személy szerint másra is emlékszem.

    Kint mínusz 50 van, megyünk iskolába. A suliban pedig mínusz 20 van, és ülünk, vetkőzünk, és CERUZZÁVAL írunk, MERT A KÉZBEN A PASZTA MEGFAGYOTT ÉS NEM ÍR.
    helyes volt? Nem tudom.

    De szép emlékeim is vannak az Unióról.
    1. TRex
      TRex 19. július 2012. 08:17
      +13
      vulkán

      Körülbelül mínusz 50, persze, lefogadom... nagyjából egyidős vagyok a cikk írójával, Szibériában tanultam az iskolában. Mínusz 28-30 után korlátozások voltak a ml-ben. osztályok. Emlékszem, 34 évesen az utcán. Nem kell iskolába járni – mindenki moziba megy, vagy klubbal az utcára... Lyapota!
      Az iskolai tanulás során egy évig teljesen ingyenesen modellkedtem, három évig - gokartozással és vezetéssel, sportklubokban, uszodában stb. Amikor megérkeztem a katonai iskolába, teljesen szabadon ültem le, és elmentem a ZiL 130, 131-hez, durván elsajátítottam a speciális felszerelést ...
      Ami a fagylaltot illeti: 13 kopejka. - "krémes"; 11 kop. - "tejtermék".
      Bolgár cigaretták "Trakiya" szűrővel - 24 kopecks, "Tu-134", "Opal" - 30 kopecks.
      Sűrített tej - 55 kop.
      Savanyúság, mint most a "piacokon", természetesen nem, de lehetett élni és tanulni. Az oktatás szintje összehasonlíthatatlan. Az iskola jelenlegi végzősei még a világ földrajzi térképét sem ismerik... A kiadványokból ítélve rohamosan közeledünk az Egyesült Államok felé, ahol a térképen végzettek mintegy 50%-a nem találja meg a fővárosát.
      Egy kozmopoliták generációja nő fel - anyaország, történelem, gyökerek nélkül... és ez valakinek nagyon előnyös.
      1. vulkán
        vulkán 19. július 2012. 08:50
        +11
        Nem hajlított meg semmit
        és mínusz 57 történt.
        Nem volt semmi korlátozásunk.
        Még nem mentem el onnan (Amur régió, Verkhnezeisky település), és nem tudtam, hogy valamiféle iskolalemondások vannak.

        A katonaság gyermekei láthatóan szeretik az apjukat. El kell viselnie a katonai szolgálat nehézségeit és nehézségeit Rákacsintás
        1. Sarych testvér
          Sarych testvér 19. július 2012. 12:53
          +4
          Mindenhol korlátozások voltak, de te nem! A Szovjetunióban továbbra is tiszteletben tartották a törvényeket és előírásokat ...
          1. vulkán
            vulkán 19. július 2012. 15:32
            +4
            Azt mondták, boldogok.
            A párt igent mondott. A hadsereg igent mondott.
            A vasúti csapatok szegény 12. dandárja pedig rohant a BAM építésére.

            És mellesleg, ha nem értenéd, nem panaszkodtam rá. kijelentettem egy tényt.
            A gyermekkoromban átélt nehézségek pedig csak mérsékelték a jellememet, és nem engedték, hogy csicska legyek.

            És te, kedves Sarych testvér, a saját barátaimra emlékeztettél.
            Délkeleten, Magyarországon kötöttünk ki. És most gyerek vagyok, a szüleimmel nyaralni jövök, és elkezdem mesélni a barátaimnak, hogyan lőttem denevérekre csúzlival.
            Mivel szülővárosomban nem voltak denevérek (nem volt a klíma), a barátaim sem hittek nekem, akik soha nem látták őket.
            És hiába próbáltam elmagyarázni nekik, hogy Magyarország meleg ország, és ott vannak denevérek, senki sem hitt nekem. És ennek megfelelően neveztek el.

            A denevérek pedig Sarych testvérek voltak, és én lőttem rájuk (vagy inkább próbáltam, nagyon fürge lényekre), függetlenül attól, hogy a barátaim hittek-e nekem vagy sem.

            Most úgy nézel ki, mint azok a barátaim Rákacsintás
            1. Sarych testvér
              Sarych testvér 19. július 2012. 15:58
              -1
              Az a benyomásom, hogy részegen írsz bejegyzéseket...
              1. vulkán
                vulkán 19. július 2012. 16:34
                +3
                Igen, józan vagyok.
                Csak arról van szó, hogy te, aki egész életében üvegházhatású körülmények között élte le, úgy gondolja, hogy mindenkinek ugyanaz volt.
                És én, egy tiszt fia, meg tudom mondani, mi volt az.
                Lehet, hogy nehéz elképzelni, de ez nem változtat az igazságon.
                Megmondhatnám, hol vagyok most... és te is kételkedhetsz. Mert egy normális modern fejben nem illik, de van.
            2. anikvn
              anikvn 4. január 2014. 01:14
              0
              Meg kell jegyeznem, hogy Szentpétervár alatt, Sablinóban és Metallostroyban, az ITK műhelyeiben, a tető alatt - denevérek élnek. Sokkal nagyobbak, mint a déli barlangokban találhatók. És külsőleg nagyon különböznek egymástól. A déliek éles, a mieink kerek arcúak, fogazatuk egyenletes félkörben van. Bőrük és hártyáik a szárnyakon vékonyak és selymesek, bársonyszerűek, gyengédek - amikor kezet nyújtottak, azonnal figyelmeztették, hogy a szárnyat könnyen át lehet szúrni egy ujjal. Meglehetősen nehezek, nagyon gyorsan megszokják a kezeket, ha óvatosan és óvatosan kezeled őket - valahogy még szorosabban is ölelkeznek. Nagyon aranyos állat, és egyáltalán nem olyan, mint az egerek.
              A közönséges egerek tudnak harapni – nekem is volt ilyen egyszer (nem barátkoznak a macskatermészettel).
              A déliek pedig általában valamilyen módon horogra lógnak. Néha feljöhetsz, és a kezedbe veheted.
    2. Sarych testvér
      Sarych testvér 19. július 2012. 12:52
      +1
      Oké - fuss! -50-nél senkit nem hajtottak iskolába, nem kell kitalálni valamit...
      1. vulkán
        vulkán 19. július 2012. 15:20
        +9
        Nos, ha elmondom, hogy a víz import volt (hetente 2-szer), hogy gyakorlatilag nem volt áram, így mindenkinek volt otthon doboz gyertyája, hogy tűzifával kellett fűteni a házat, hogy lehetett kapni. falunkba csak Tyndáról helikopterrel (3 óra), hogy a legközelebbi település valami baskír tábor volt (kb. 300) km. Ez az, amire természetesen jutok. És ha nem lett volna becsületes ételadag, meg a tajga annak minden következményével, akkor ott éhen haltunk volna. Természetesen ez sem történt meg.

        Nem kell bekeríteni a vonóhálót, és feltételezni, hogy a Szovjetunió a VDNKh, Bajkonur, a Kreml és a GUM.
        Volt ilyen Szovjetunió is.
        És gyakran lehetetlen volt elhagyni a házat (egy 4 családra osztott közönséges barakkot), amíg a katonák fel nem ásták ezt a házat.
        És mellig lökdösni a hóban az iskolába...
        Mit nehéz elképzelned? És biztos vagyok benne, hogy vannak ezen az oldalon, akik látták ezt. És akárcsak én, egy 7 éves kisfiú, ő is vödör vizet vonszolt, amikor megérkezett egy vízhordó, mígnem megtelt a 300 literes hordó, ami mindenkinél volt.
        Szóval ne ítélkezz így. Az, hogy veled nem történt meg, nem jelenti azt, hogy mással sem.
    3. FIMUK
      FIMUK 19. július 2012. 15:14
      +2
      igen, mint mínusz 50 iskolába... minden iskolai szombaton -40 volt *)) Azonnal odamentem a hőmérőhöz, hogy megnézzem milyen hideg van.
      1. vulkán
        vulkán 19. július 2012. 16:41
        +2
        Igen, egyszerűen FIMUK, egyszerűen. Ha ilyen fagyok vannak, majdnem fél tél, ki engedi, hogy ne tanulj annyit?
        Mínusz volt az iskolában, megfagyott a paszta a tollakban. És semmi, tanult.
    4. sötét_65
      sötét_65 19. július 2012. 19:30
      0
      hazudj .. ne gurulj táskát .. lakott Jakutában vagy valami ilyesmi? Szóval ismerem ezeket a helyeket. ott nem voltak szegények ..
      1. vulkán
        vulkán 19. július 2012. 23:34
        +2
        sötét
        Olvassa el figyelmesen a hozzászólásokat. Ahol laktam, írtam.

        És hát arra az esetre, ha a kutyák hazudnának
    5. Aleksys2
      Aleksys2 21. július 2012. 15:24
      +2
      Idézet a vulkánból
      Kint mínusz 50 van, megyünk iskolába. A suliban pedig mínusz 20 van, és ülünk, vetkőzünk, és CERUZZÁVAL írunk, MERT A KÉZBEN A PASZTA MEGFAGYOTT ÉS NEM ÍR.

      Nem tudom, hol volt. Szeveromorszkban -25-kor az 1-3 osztályos órákat törölték, -30-kor mindenki számára törölték az órákat, ezt a rádióban jelentették be.
      Az óvodában ananászt kaptunk délutáni uzsonnára. Nyáron a "Severomorets" úttörőtáborba vitték őket Gelendzhikbe.
  11. itr
    itr 19. július 2012. 07:53
    +10
    Srácok, a gyerekeinknek most ugyanolyan boldog gyermekkoruk van, bármit is mondjunk
    Csak öregszünk. Emlékszem, az egyik nagyapa igent mondott, mielőtt még jobban úsztunk volna, mint te nevető
    1. vulkán
      vulkán 19. július 2012. 08:55
      +8
      itr

      És itt is szívesen támogatlak.

      A gyerekek tiszta és tehermentes tekintettel nézik a világot.
      És a körülöttük lévő világ ellenére a gyerekek a sajátjukban élnek, így biztos vagyok benne, hogy gyermekeink is elmondják, milyen nagyszerűen éltek. Mi pedig rémülten fogunk nézni, és azt kérdezzük: "Mi vagy? Válságok, amerek, globális felmelegedés stb., stb."

      A legfontosabb, hogy meg kell védenünk annak lehetőségét, hogy gyermekeink, unokáink méltó, független és erős országban nőjenek fel.
      1. Averias
        Averias 19. július 2012. 11:45
        +4
        Egyetértek veled. És amikor egy gyerek egy számítógépes játék optikai látványán keresztül nézi a világot, és őszintén hiszi, hogy vannak tartalék életek, és meg lehet gyógyulni - ez ijesztő. Amikor egy tinédzsertől megkérdezték, hogy ugyanabban a tinédzserben miért adott ki egy sérülést, azt válaszolta, miért öl meg állandóan egy hálózati játékban? Ez a bosszú. Szavai: És azt hittem, nem fog történni semmi, a játékban nem halnak meg!!!.
        1. Ruswolf
          Ruswolf 19. július 2012. 15:52
          +1
          A legfontosabb, hogy a gyerekek ne felejtsenek el kérdezni!

          Ha kérdez, akkor hisz és remél.

          És ha nem kérdez........ az azt jelenti, hogy már megszokta a nélkülözés helyzetét. És ez..............
  12. hazafi2
    hazafi2 19. július 2012. 08:10
    +9
    Igen, minden generációnak megvan a maga gyerekkora. Szovjetunk hitt a jövőben, a kapcsolatok kedvességében. Ez már nincs meg, de a modern gyerekek is boldogok a maguk módján, bár az óvodák, iskolák leépültek. Akkor a Szovjetunióban mindenki találhatott kedvére való munkát, pihenhetett ízlése szerint, és a pénz nem volt fétis, amiben ezt vagy azt az embert mérték. Most a zsákmány minden előtt áll, minden más pedig az első függeléke.
  13. ups
    ups 19. július 2012. 08:31
    +9
    És rakétákat csináltunk, újságokat áztattunk be cilitrával, beütöttük a kachekbe és elindítottuk. Emlékszem a hóerődök megrohanására, a téglakerítésen való felzárkóztatásra, a hóerődök és átjárók építésére...........
    Porháborúk, szórófejes palackokból vizet öntő vízháborúk .........
    Gumipántos számszeríjak borsóval.........
    Mlyn igazi, és ez mind megvolt, volt egy udvar, ahol valószínűleg körülbelül 50 fiú és lány volt...
    1. Bagoly
      Bagoly 19. július 2012. 08:58
      +8
      Emlékszem két lakóház udvarára. 80-as évek közepe. Gyerekkora végén MINDEN tegnapi fiú a hadseregbe és a haditengerészetbe ment (az iskola vezető tanárának fia sürgősen szolgált az OKSVA-ban, hírszerzésben), minden iskolai "jó tanuló" megpróbált egyetemre kerülni. Volt, de aztán valakinek "üzletbe" és "leszámolásba" kellett mennie, valaki túl sokat kezdett inni, megjelent az öngyilkosság, és néhányan, akiket a "Szovjetunió népeinek testvérisége" szellemében neveltek fel, harcot Oroszország hatalmasságában és a területen, szuverén lett, a Szovjetunió volt szovjet köztársaságai.
    2. Vyalik
      Vyalik 19. július 2012. 14:31
      +4
      Emlékszel számszeríjra ruhacsipeszből és cérnatekercsből Nemrég megmutattam a fiúknak az udvarunkról, hogy fülig ér a visítás.
  14. BurBurr
    BurBurr 19. július 2012. 09:01
    +12
    Mi a Szovjetunióban: 1. neveltük 2. a kollektivizmus szellemében.
    Most: mindegy. A tiszta individualizmus és az önzés üdvözlendő.
    Korábban nem volt szabadidőnk – állandóan elfoglaltak voltunk: órák-hosszabbítások-körök-szekciók. Most tétlenség.
    A "fogyasztó" szó egy piszkos szó volt. Most menthetetlen büszkeséggel mondják.
    Korábban a Tanító szava volt a TÖRVÉNY. Most... hmm .. "a tanár egy béres káldeus és tartozik nekem"
    1. Vyalik
      Vyalik 19. július 2012. 14:34
      +3
      Három könyvtárba voltam beíratva és beiratkoztam volna még egybe,egyszerűen nem volt több a közelben.És a városban azt mondták,hogy a környékeden jelentkezz be.És két szekcióban tanultam.
  15. Russlana
    Russlana 19. július 2012. 09:02
    +9
    Furcsa emberek vagytok... Mondja ezt... akár a Szovjetunióról, írjon arról, milyen nagyszerű volt akkor. Milyen csodálatos gyerekkorunk volt, és milyen silány a gyerekeink.
    MI A PROBLÉMA?!
    Igen, a legtöbb szülőnek szüksége van arra, hogy a gyerek üljön, és ne zúgjon a szülők lába alatt. A tévés számítógép pedig szívesen helyettesíti a saját apjukat és anyjukat, erre lettek teremtve, ha valami. Aztán elkezdesz siránkozni, hogy micsoda gazemberek a mi / jelenlegi gyerekeink. IGEN, HA LEGALÁBB EGY BEJÁRÁS A HÁZBAN DÖNTENI, HOGY A SZÁMÍTÓGÉP NAPONTA NEM TÖBB EGY ÓRÁBAN, A TV-NEK EL KELL SZÜNNI, A GYERMEKEINK AZZAL NŐNÖN fel, AMIT MOST LÁtunk?

    Minden kérdésre keresd magadban a választ, ne a tükröt hibáztasd, ha görbe az arcod...
    1. armata
      armata 19. július 2012. 09:54
      +8
      "+" Kacsa itt, senki nem beszél arról, hogy most középszerűek a gyerekek. Arról beszélnek, hogy ez régen volt (senki nem tiltotta meg az embereknek a botlást), és mit veszítettünk és mit nyertünk cserébe. mosolyog
      1. Russlana
        Russlana 19. július 2012. 10:15
        -1
        És azt írom, hogy a probléma velünk van, és nem a Szovjetunió összeomlásával. Hála Istennek, a "mi" kormányunk továbbra sem avatkozik be minden szinten a gyerek nevelésébe, és TUDJUK olyan embert formálni belőle, akit látni akarunk.

        Lehet nosztalgiázni, néha kell, de ennek a cikknek a tárgyalása során pontosan úgy alakul, ahogy fentebb írtam.
        1. armata
          armata 19. július 2012. 10:22
          +5
          A cikk kapcsán csak azt vettem észre, hogy a szerző azt kérdezi, mit hagyunk a gyerekeinkre? Mindenünk megvolt, boldogok voltunk a Szovjetunióban. És szükségünk van-e mindezekre a reformokra (nem csak az oktatás, hanem a Nyugat kultúránkra gyakorolt ​​befolyása tekintetében is)? Mondja meg őszintén, kinek a filmjeit és rajzfilmjeit nézik most a gyerekei? Mi az érdekesebb számukra, egy hamburger vagy a nagymama pite?
          1. Russlana
            Russlana 19. július 2012. 10:28
            +4
            Furcsa módon, de a gyerekem (egyedül) egyáltalán nem érdeklődik a rajzfilmek iránt. Nincs otthon tévé, de közömbös a számítógép iránt =)

            Nincs hamburgerszagunk, messze lakunk a "központtól" =)
            1. armata
              armata 19. július 2012. 10:41
              +7
              Szóval szerencsés vagy. Nem tudtad, mit jelent a civilizáció közepén élni. mosolyog jó
    2. Középső testvér
      Középső testvér 19. július 2012. 10:02
      +9
      Russlana
      +1
      A normális szülőknek normális gyerekeik vannak. Nos, ha az egészet nézzük, akkor természetesen szomorú a kép.
      Idézet Ruslanától
      MI A PROBLÉMA?!
      Igen, a legtöbb szülőnek szüksége van arra, hogy a gyerek üljön, és ne zúgjon a szülők lába alatt.


      Azt a mennyiséget, amit a szülők nem adnak a gyereknek, az iskolában, az utcán, bárhol feltöltik más gyerekek, akiknek a szülei lemondtak az oktatásról, drága játékokkal fizetve, hogy a gyerek ne álljon útban. .

      Elolvastam a cikket, eszembe jutott a gyerekkorom... Emlékszem, egész nap az utcán rohangásztam, enni akartam (de nem akarok hazamenni) - kopejkás darabokat lőttek a járókelőkre, hogy "hívjanak", vásárolt egy tekercset. Ha inni akar - hívja bármelyik lakást -, kivesznek egy italt. És most...
      1. Russlana
        Russlana 19. július 2012. 10:12
        +3
        Magam is tudom, hogy ha a család normális, akkor semmi sem pótolja befolyását. Gyakorlatilag nem jártam diszkóba és egyéb "buliba" az iskolában. Nincs mit mondani a piáról és a cigarettáról.
        Emlékszem, volt egy vicces eset, amikor elaludtam egy diszkóban egy sarokban az akkumulátorokon, olyan borzasztóan unalmas volt =)
      2. Sanches
        Sanches 19. július 2012. 11:13
        +6
        Voltak még minden lépésnél automaták gázvízzel, tartályok kvasszal és tejjel, ivókutak. Az én városomban még lehet. aknákat és gázbojlereket az összeomlás után ócskavasnak adták el, nem úgy, mint a géppuskákat... Igaz, délen, Balkhashban még mindig vannak géppuskák és harckocsik, meg vadonatújak, de ez valószínűleg csak azért van, mert azt a várost irányítják a kommunista párt által azok az emberek, akik nem árulták el magukat az összeomlás után, ellentétben kollégáikkal.
        Viszont mindkét alkalomhoz van elég plusz és mínusz, csak más és más. Most persze még rosszabb, gyakorlatilag egy posztapokaliptikus világban élünk, és bár nincsenek ezek a mínuszok (például sorok és hiány, „halott” televízió), és nincsenek pluszok (a jövőbe vetett hit, garantált). foglalkoztatás - most már csak garantált a munkanélküliség), de vannak új mínuszok és pluszok (a pluszok közé tartozik a PC, bármit is mondjunk, ez a leghasznosabb technológia az emberiség történetében)
        1. anikvn
          anikvn 3. január 2014. 17:55
          +1
          Minden helyes. De ne keverje össze a technológiai fejlődés előnyeit az idő előnyeivel.
          Hadd magyarázzam. A nagymamám, aki 1956 újévben halt meg, amikor a moszkvai nagynéném felhívta, beszélt vele telefonon, majd letette és azt mondta: "Ez nem Anka - ez egy anchutka (a fenébe!!!) beszélt hozzám. !"
          És a 90-es éveimben autó volt két tárcaközi telefon városi számokkal, ugyanaz a tévé és még sok más, ami megkönnyíti az életünket.
          Ami a sorban állást és a hiányt illeti. A helyzet az, hogy a szovjetek alatt is sokféle idők jártak. Hiányt és üres polcokat először az 50-es, 60-as évek fordulóján láttam. Személyes megfigyelésem az, hogy a házunk 1. emeletén lévő élelmiszerboltba megyek, közvetlenül a bejárat előtt van egy pult tejadagolóval, mellette egy nagy plakát: "Figyelem! Csak üzletünkben! !! A Kipensky baromfitelep teje eladó!"
          És azonnal a diáknak az a gondolata támad: "Nincs semmi az üzletünkben... Csak a madártej!"
          56-ban pedig édesanyám narancsot és más tengerentúli gyümölcsöt hozott nekem a kórházba, amit a kórházba menet vásárolt (akkor nem volt hiány, és az árak őszintén szólva meglehetősen szociálisak voltak).
          A 60-as évek elején a gyakorlatban az iskolából szemtől szembe került Hruscsovval. És már akkor rájöttem - ez az egyén elveszi a boldog múltunkat, csak akkor nem tudtam, minek nevezzem.
          Csak arról van szó, hogy nem tudott egyszerre mindent elpusztítani, ami méltó - csak elkezdte.
          A jelen idő mindenben veszít még a közelmúltnak is (még soha nem volt mindenben ennyi hazugság és kosz).
  16. matex
    matex 19. július 2012. 09:04
    +8
    Ehhh nosztalgia...de pont így volt minden korrektül leírva...
  17. mitya
    mitya 19. július 2012. 09:27
    +8
    Igen, minden volt! Nyáron pedig felkelni nyaralni vagy hétvégén reggel 7-kor, és kiszaladni az utcára, ahol már várnak a hozzád hasonlók, és este 10-11-kor hazaérkezés, anya vagy apa gallyal a kapuban. Ennek megfelelően a perec átvétele, másnap pedig a tegnap megismétlése (kel, vissza, perec), és így tovább minden nap. És senki sem panaszkodott semmilyen bíróságon, sem öngyilkosságért. Túrázás az erdőben, sült krumpli, koszos arcok, törött térd és orr......
    PALACSINTA!!!! NOSZTALGIA!
    Hol van ez az egész? Hogyan lehet visszatérni?
  18. Oleg Rosszkij
    Oleg Rosszkij 19. július 2012. 09:55
    +3
    Menjünk dolgozni.
  19. pribolt
    pribolt 19. július 2012. 10:05
    +6
    Érdekes olvasmány, főleg most némi sóvárgással emlékszem minderre, a szerzőnek 100%-ban igaza van
  20. Vadim Ragalevics
    Vadim Ragalevics 19. július 2012. 10:22
    +6
    Vitalij, nagyon köszönöm a kedves és igaz cikket. Igen, ez így volt!
  21. rendelés
    rendelés 19. július 2012. 10:34
    +8
    Lényegében pontosan ez történt. És sok sportszakasz is volt, itt van SAMBO és ökölvívás, könnyű atétika és persze jégkorong és foci, hol ezek nélkül. És a nyári úttörőtáborok, ez általában egy külön dal, romantika, szabadságszellem (na, hogyne, egy teljes hónapra megszökött a szülők felügyelete elől). Reggelente, iskolába menet, egy pékség mellett elhaladva, a közelben lakott, és eszeveszetten szívta magába a friss éjszakai sütés hihetetlenül finom illatát. Ez a friss kenyér illata, ami valamiért a gyerekkorhoz kötődik.
    1. Oleg0705
      Oleg0705 19. július 2012. 12:22
      +3
      Idézet tőle: Ordnung
      És a nyári úttörőtáborok, ez általában egy külön dal, romantika, a szabadság szelleme


      Valóban, a dal, minden olyan, mint az enyém, a pékség és a kenyér illata, az első csók a Pinersky táborban, egészséges idő volt.
      1. túlélő
        túlélő 25. július 2012. 11:07
        0
        ó, a pékségről ne is beszéljünk))). a nagynéném dolgozott, és elcsábított engem és az unokatestvéremet). este, amikor a reggeli sütés zajlik, a búza illata nagyon megkívánja aludni.
  22. Igarr
    Igarr 19. július 2012. 10:52
    +11
    Ó, Vitalij Szkorokhodov.
    Megtört lélek.
    Megyek és megfulladok... a csalódottságtól.
    1967-ben még csak 8 éves voltam.
    Cserélje le Ternopilt Bekabad-ra (Üzbegisztánban) – egytől egyig vagyok.
    ...
    Gyermekkor. Ifjúság.
    Valamiért sokkal jobban emlékszem magamra a 10 és 30 közötti időszakban, mint a 30 és 40 közötti időszakban.
    És pontosabban - vonakodás emlékezni 1991-200-ra.
    ...
    Ugyanakkor emlékszem, ahogy a diákok mesélték egymásnak, milyen klassz külföldön lenni.
    Az úszógyakorlat és az igazi külföldi ismerkedés (1979) után a lelkesedés csökkent.
    És most – általánosságban szégyellve. Kölyökkutyás spekuláció a tudatlanságból. Gyönyörű gramofonlemez borítók – eltakart szemek.
    ...
    Így kezdődött minden.
    És most - ne térj vissza.
    ..
    A Szovjetunióban készült. A Szovjetunióból jöttem!
    1. anikvn
      anikvn 3. január 2014. 19:02
      +1
      Idézet: Igarr
      Ó, Vitalij Szkorokhodov.
      Megtört lélek.
      Megyek és megfulladok... a csalódottságtól.
      1967-ben még csak 8 éves voltam.
      Cserélje le Ternopilt Bekabad-ra (Üzbegisztánban) – egytől egyig vagyok.
      ...
      Gyermekkor. Ifjúság.
      Valamiért sokkal jobban emlékszem magamra a 10 és 30 közötti időszakban, mint a 30 és 40 közötti időszakban.
      És pontosabban - vonakodás emlékezni 1991-200-ra.
      ...
      Ugyanakkor emlékszem, ahogy a diákok mesélték egymásnak, milyen klassz külföldön lenni.
      Az úszógyakorlat és az igazi külföldi ismerkedés (1979) után a lelkesedés csökkent.
      És most – általánosságban szégyellve. Kölyökkutyás spekuláció a tudatlanságból. Gyönyörű gramofonlemez borítók – eltakart szemek.
      ...
      Így kezdődött minden.
      És most - ne térj vissza.
      ..
      A Szovjetunióban készült. A Szovjetunióból jöttem!

      Az ostrom utáni ....... Leningrádban éltem... Egy kikötőváros, tele emberekkel, akik a kordonon túlra mentek munka miatt. Volt még zene, rágógumi, amerikai cigaretta, ruhák az Albatrosból. De valamiért nem volt benne különösebb lelkesedés – tudtuk, hogy ott az élet nem cukor. Van egy videóalbum az oldalamon, ahol van egy film - ROCK N' ROLL - a korai időszakában. Bizonyos mértékig - gyermekkorom és ifjúkorom zenéje, egy fiú, aki egy nagy kikötővárosban él. A film pedig nagyon jól megragadja az akkori hangulatot. Ezért nem meglepőek az üzletek kirakatán a feliratok: "Csak színesnek" (Csak színes bőrűeknek – így volt és tudtuk, hogy Amerikában a rasszizmus uralkodik). Az Alabamai Fehér Polgárok Szövetségének titkára és elnöke viszont azt állítja, hogy "a rock and rollnak, a néger zenének köszönhetően beleszerettek a feketékbe". És ez meglep...
      Másrészt, tekintettel a Szovjetunióban eltöltött nehéz életemre, hátborzongatóvá válik, ha nézem, milyen közel állnak a szegénységhez azok az emberek, akik elvesztették otthonukat, munkájukat, megélhetésüket. Nem tudom, hogy a szovjet időszakban látott-e valaki szemetet kotorászni? Sőt, mostanra hihetetlenül kevesebben vannak (kihalnak, mint a legyek télen), és már egy röpke pillantással is olyan hihetetlen betegséghalmaz terheli őket... Most képzeld el: vajúdó nő a szülészet portájáról hajtották el, mert nem rendelkezik a szüléshez szükséges okmányokkal. Bár ki ne tudná Oroszországban, hogy "S *** igen szülj - alig várod!"
      Barátságtalan és nem orosz időket élünk. Nem is a gyerekek előtt szégyellem, hanem apáink, anyáink emléke előtt, hogy boldog és szabad életünkért ontották a vért.
      Moszkva város Sztálinszkij kerületében születtem pontosan kilenc hónapok után éjszakák Győzelem. Három hónappal később édesapámat, a második világháború rokkant veteránját leszerelték – és Leningrádba költöztünk. Az első tíz évben egy 15 méteres szobában laktak, ablakokkal a lépcsőn. Micsoda emberek éltek ott! Leningrádban pedig tele volt lerombolt épületekkel, más asztalánál (és most a sajátomnál) nem tudok másképp nézni a kenyérmorzsára, mint a blokádot túlélő leningrádiak. Szent idő volt.
  23. Gonosz tatár
    Gonosz tatár 19. július 2012. 11:06
    +9
    Cikk - BOLD +...
    Minden olyan volt.
    Ukrajnában és szülőhazámban, Habarovszkban is!

    A legtöbb megjegyzés csak színesíti a Szovjetunióban töltött boldog gyermekkort.

    Oroszország – örökre! EurAsEC – fényes jövő!

    MENJ OROSZORSZÁG"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
  24. semleges
    semleges 19. július 2012. 11:09
    +16
    Klassz srácok

    Egy napon, harmincöt évvel ezelőtt egy szovjet sportoló örökre otthagyta a sportot. Figyelemre méltó történetnek tűnik, több ezer ilyen van a sportvilágban. De ez csak első pillantásra. Mert 11-szeres világcsúcstartóról, 17-szeres világbajnokról, 13-szoros Európa-bajnokról, 7-szeres Szovjetunió-bajnokról beszélünk. Az egész sporttörténelemben ilyen "nyomvonalú" sportolók az ujjakon számolhatók.



    Azon a napon, 16. szeptember 1976-án Jerevánban vízbe esett egy trolibusz, amely a gáton haladt el. Kilencvenkét utast elevenen temettek el tíz méteres mélységben. Mindannyian elkerülhetetlen halálra voltak ítélve, ha nem egy körülmény miatt: a búvárkodás többszörös bajnoka és világcsúcstartója, Shavarsh Karapetyan ekkor végzett edzést a tó mentén.

    Ezt követően a szakértők elismerik: a világon senki sem tudta egyszerűen fizikailag megtenni azt, amit Shavarsh akkor tett. A trolibusz zuhanása miatt felhomályosodott vízbe merülve lábával betörte a hátsó ablakot, és elkezdte kirángatni az eszméletlen utasokat. Több mint húsz perc jeges vízben. Húsz életet mentettek meg. Sőt, több embert is kirángatott a trolibuszból, de nem mindenki ment meg. Amikor Shavarsh ismét a felszínre bukkant, a gáton tolongó járókelők látták, hogy az egész testét széttépték egy betört ablak szilánkjai.

    Aztán arra a kérdésre, hogy mi volt akkor a legszörnyűbb? - Shavarsh válaszolt: "Biztosan tudtam, hogy minden kiképzésem ellenére csak bizonyos számú merülésre leszek elég. A látómező alján nulla volt, így érintéssel megragadtam egy karban lévő embert, és felúsztam vele. Egyszer a felszínre bukkantam, és láttam, hogy a kezemben... egy bőrpárna az ülésből. Megnéztem, és rájöttem, hogy a hibám ára valakinek az élete. Ez a párna akkor nem egyszer álmodott velem éjszaka."

    Egy ilyen bravúr a legsúlyosabb kétoldalú tüdőgyulladásba került, amelyet általános vérmérgezés bonyolított – a városi csatornákat a tóba dobták. Az orvosok nagy nehezen megmentették az életét, de szó sem volt a sporthoz való visszatérésről: Shavarsh Karapetyan rokkant lett.

    Örökre tönkretette kiemelkedő úszótehetségét. De sokszor megsokszorozta a szeretet ajándékát az embereknek abban a szörnyű húsz percben.
    1. master_rem
      master_rem 19. július 2012. 14:29
      +3
      Igen igen igen! Gyerekként olvastam, nem emlékszem, melyik szerző, egy könyvet ilyen igazi hősi történetek gyűjteményével !!! Isten elküldte akkor a gáthoz, a fiú szíve nagyot dobbant (én), amikor ezt olvastam....
    2. Vyalik
      Vyalik 19. július 2012. 14:44
      +3
      Ez azért van, mert nem gondolt magára, mások élete volt veszélyben.Tehát a sajátját kell kockáztatni, hogy másokat megmentsen.Ez az, amit IGAZI FÉRFIAK csinálnak. Erre tanítottak minket.
      És most valamilyen oknál fogva az arra járó emberek mindent elkezdenek filmezni a telefonjuk kamerájával.
  25. yorik_gagarin
    yorik_gagarin 19. július 2012. 11:42
    +9
    Cikk plusz .... ez így van .... így van. Elolvastam a cikket és eszembe jutott..... az edző szomszéd házában volt a szabadfogású birkózó részleg, bejárták az udvarokat és egyszerűen becsalogattak minket a helyükre..... nem kell semmi.... csak bizonyítvány orvostól .... Amiben csak nem vettem részt körökben. Amire szükség volt... a név és vezetéknév és cím megnevezéséhez. Az igazgatónő talált egy doboz cigit az iskolai wc-ben ..... abbahagyták az órákat ..... vonalzót tartottak ...... aztán kiderült, hogy a Trudovik elment .... és Emlékszem egy ilyen esetre. Emlékszem az udvaron találtam gyufát (6-7 évesek)..... és sehogy sem tudtam használni.... Annyira szerettem volna ütni.... de mindenhol felnőttek voltak .. ... 100%-ban tudta, hogy gyufát fognak látni tőlem a kezemben - gondok lesznek. A púpossal minden megváltozni kezdett ...... hadd rohadjon 15 térdre !!!!
  26. hazafi2
    hazafi2 19. július 2012. 11:46
    +6
    Zangezur, David, köszönöm, hogy leírtad a bravúrt, nem nevezem másként, Shavarsh Karapetyan egy hős!
    Nem a pénzre gondolt, hanem az emberekre – mert az ember élete felbecsülhetetlen értékű kincs.
  27. Pacifista
    Pacifista 19. július 2012. 11:46
    +11
    A szovjet gyerekek okosabbak voltak, mint a mai felnőttek. italok

    Moszkvában született és nőtt fel. A rokonok részben Ukrajnából származnak (nagymama anyai ágon). Nagyapám katona volt, átélte az egész háborút. Ukránok és fehéroroszok voltak az udvaron, és (hihetetlen) belay Üzbég... igazi! lol
    Emlékezetből olyan kevert nyelveket beszéltünk, hogy ha emlékszem, mostanáig röhögök... de etnikai alapon SOHA egyetlen konfliktus sem volt, éppen ellenkezőleg, mágnesként vonzott minket. tanulja meg és értse meg, hogyan élnek másként és hogyan, és mit fogadnak el közöttük. Az ilyen érdeklődést pedig a szülők és a tanárok egyaránt ösztönözték.
    Ha valaki azt mondja neked, hogy akkor rossz volt, ne higgye el, ez hazugság. Rossz lett, amikor a hatóságok egyik oldalról a másikra rohanni kezdtek a hozzá nem értés és az öregség miatt.
  28. Wrangel báró
    Wrangel báró 19. július 2012. 12:04
    +14
    A legérdekesebb, hogy a 60-80-as év közötti gyerekek bármelyik körben, tagozaton INGYEN tanulhattak! Jómagam jártam gokartozni, uszodázni és kosárlabdázni! (bár nem lett sportoló) Ezért rengeteg nagyszerű sportolónk van. És várj, bármelyik szakaszon pénzt kell fizetni! A fiam uszodába jár, havi 1500, hokira akarták adni, de nem húzták ki a pénzt! Egy ismerős elviszi a fiát hokizni, a fiú 10 éves, három éve alig tud korcsolyára állni, ezt ő maga is látta, de apa pénzt fizet, és nem viszik ki, a tehetséges gyerekek ezrei pedig egyszerűen nem tudnak járni. Hol van az Aranykorong, Bőrlabda. És senki sem fog meggyőzni arról, hogy a jelenlegi oktatási rendszer jobb, mint a SZOVJET! senki, tudom. És büszke vagyok arra, hogy diplomám van a Szovjetunió egyeteméről! és nem valami bachelor diploma (a fene tudja mi az!).
    1. armata
      armata 19. július 2012. 12:13
      +5
      Miről beszéljünk, ha a Szovjetunió alatt lenne egy Kis Tudományos Akadémia. Ott az iskolások azzal foglalkoztak, ami nem szerepelt az iskolai tantervben. 1981-től 1989-ig tanultam ott geológiát (3. osztályban ismertem a kémia szakot a 6. osztályra), az állam fizette a szövetségi olimpiára való utazásainkat, ezt most hol találod?
      1. Vyalik
        Vyalik 19. július 2012. 14:49
        +5
        És voltak gyermeklapok is: "Fiatal Technikus", "Fiatal Természettudós", "Modelltervező".
        1. DMB87
          DMB87 3. január 2014. 18:19
          +1
          És később - Az ifjúság, a tudomány és az élet technikája ...
        2. A megjegyzés eltávolítva.
      2. anikvn
        anikvn 3. január 2014. 21:14
        0
        1963-1954 között a Leningrádi Állami Egyetem kis filológiai karán tanultam. Lengyelül tanult. Aztán a Fin-Eckben, amikor matematikai statisztikát tanultam, a finomságokat jobban kifejtették egy lengyel tankönyvben. Csak arra emlékszem, hogy a "Demokratikus Könyv" könyvesboltban kizárólag egy könyvért fizettem... Egyetem, intézet és egy csomó más felsőfokú képzés - minden ingyenes (néhol a termelést fizetik ezért - garancialevél - ill. a probléma megoldódott).
        Nemrég beszélgettem egy Soros kémiatanárral – így feltettem neki azt a hagyományos kérdést, amit valahol 5. osztályban tettek fel egy kémiatanárnak: "Ég az oxigén?"
        Tehát az iskolában csak egy válaszolt helyesen, a többiek: "Az oxigén nem ég, hanem csak támogatja az égést." Sorosovskaya azt válaszolta: "Ég, de ezt a reakciót nem lehet csak iskolai laboratóriumi körülmények között végrehajtani!" Példákat és anyagok nevét kellett mondanom, aminek köszönhetően ez a reakció az iskolában is nyilvánvaló ...
  29. Understudy
    Understudy 19. július 2012. 12:06
    +10
    Amíg élnek az emlékeink, amíg élünk, a Szovjetunió is él.
    1. SrgSzappan
      SrgSzappan 19. július 2012. 14:37
      +3
      Ez igaz. Jól van mondva. Volt egy nagy ország.
    2. Vyalik
      Vyalik 19. július 2012. 14:51
      +6
      Nem tudom, ki mondta azt a mondatot, hogy "a birodalom nem halt meg, amíg az utolsó katonája él". A cikk óriási plusz, hiszen visszatért, legalábbis nem sokáig, a gyermekkorba.
  30. SrgSzappan
    SrgSzappan 19. július 2012. 12:14
    +8
    Hatalmas a cikk ++++++++++++++ mindenre emlékszem, hiába telt el a gyerekkor a 80-as években, de az udvaron sült krumpli is meg játék meg otthon, a szülők rekedtségig telefonáltak és minden más ...

    Köszönet a szerzőnek jó jó jó
  31. Pilot200809
    Pilot200809 19. július 2012. 12:59
    +8
    NAGY ELŐNY jó A cikk olyan, mint egy időgép, 40-50 éve tért vissza .. Van mihez hasonlítani. "Akkor és most." AKKOR JOBB VOLT.Ó, akkor... Tej háromszögletű zacskóban, játékok mappákkal és dobozokkal, fagylalt 15 kopijkáért, limonádé 7 napos eltarthatósággal.... És minden természetes volt, minden kémia nélkül, te nem tudok visszatérni (sajnos)[
    1. SrgSzappan
      SrgSzappan 19. július 2012. 14:07
      +4
      Igen, az a tej finom volt, és emlékszem, hogy a csomagok háromszög alakúak és üvegesek, azokat is átadták))))) és Pinocchio limonádé és mások ....
      És most...
  32. igorhrs92
    igorhrs92 19. július 2012. 14:24
    +1
    És most 20 éves vagyok. És tudod, mit mondok neked?
    Gyerekkoromban nem volt minden olyan rossz... Sokat sétáltunk, csúzliztunk, horgásztunk stb...
    Az iskolában gondolkodni tanítottak bennünket. Sok körbe jártam, például: zeneiskola, kosárlabda, síelés és még sok más. Nem lettem sportoló, általános fejlődésre jártam, zeneiskolát végeztem. Szinte minden ingyenes volt.
    Idősebb koromban különféle versenyekre, olimpiákra jártam, és megint csak ritkán kellett fizetni.
    Most az egyetemen tanulok, és nem menedzserként, hanem mérnökként az űrkutatási tanszéken.
    Tehát nem minden volt olyan rossz, és nemrég)
    1. anikvn
      anikvn 3. január 2014. 19:41
      0
      Nem lep meg.
      A fiam is azt mondja, hogy a növények remekül működnek. És amikor elmegyek ezekbe a gyárakba, azt látom, hogy egy részük eltűnt, a megmaradtak pedig olyanokká váltak, mint az út menti műhelyek. És az oktatás minősége, beleértve a felsőoktatást is, sok kívánnivalót hagy maga után...
      Nos, csak egy apró részlet. Itt valaki az oldalon bejelentette, hogy a 14. évben évente 10 hajót állítanak üzembe. És itt van egy ambivalens reakcióm (számomra gyerekkorom óta a Sudprom kedves). És én Tudomhogy ha a Szovjetunióban évente 200-300 hajót építettek, akkor most 1-2-3. Honnan lesz 10? Vagy most már az evezős csónakokat és az admirális jachtokat tekintik hajónak? Amelyeket, lehetséges, nyugati hajógyáraknak rendelnek ...
      Egy altaji szibériainak nagyon hozzáértően írsz. Lehetséges, hogy a Furszenkov-párti „reformok” még nem jutottak el Önhöz.
      Van egy barátom Irkutszkból – az írástudás sok kívánnivalót hagy maga után.
      Igaz, ma már a tévébemondók is úgy helyezik el a stresszt, hogy a fülük csőbe görbül.
      1. A megjegyzés eltávolítva.
      2. érett természettudós
        érett természettudós 3. január 2014. 20:15
        0
        Idézet tőle: anikvn
        Igaz, ma már a tévébemondók is úgy helyezik el a stresszt, hogy a fülük csőbe görbül.

        Sajnos a mai fiatalok nem is olvasták a lapozót. Szókincs, mint Ellochka a kannibál, vagy még kevésbé.
      3. DMB87
        DMB87 4. január 2014. 15:24
        0
        Ukrajna, NDK, Lengyelország és Finnország hajógyárai... A finnek tovább építenek nekünk, Ukrajnát sokáig el lehet felejteni, Németországot és Lengyelországot – igen. Hála Istennek, hogy apránként egyre több a hajó, és a hajógyárak életre kelnek, és úgy tűnik, újak épülnek. Elfelejtettem Franciaországot – most kihasználták.
        1. anikvn
          anikvn 6. január 2014. 01:57
          0
          Szóval erről egyáltalán nem beszélek. Régebben gyárakat és hajókat építettünk nekik magunknak és exportra. Az egy dolog, ha ezek más, de nem katonai jellegűek. A szovjetek alatt a termelés körülbelül 20%-a ment védelemre – most már több mint 80.
          Szentpéterváron élek – a Sudpromot majdnem megölték. Nekünk magunknak kell építeni, és nem táplálkozni sehol.
  33. idegen595
    idegen595 19. július 2012. 14:38
    +2
    Ne mondd: "miért voltak jobbak az előbbi idők, mint most?", mert nem bölcsességből kérdezed ezt........Prédikátor

    A nosztalgia egy kísérlet arra, hogy a jelen legrosszabbat összehasonlítsa a múlt legjobbjával.
    1. anikvn
      anikvn 3. január 2014. 19:54
      0
      Egyetértek veled. Íme egy bozontos anekdota szakállal (szovjet idők – a 70-es évek közepe vagy eleje).
      Valami bozontos áll a pódiumon és morog a mikrofonba. Az emberek lassan és fáradtan bolyonganak a Vörös téren, botladoznak, esnek és felállnak... Két rejtett, egyik a másikhoz:
      - És a kínaiak nem ettek meg minket...
      Kíváncsi vagyok, hogy ez nosztalgia vagy mi?
      De valami nagyon hasonlít ez az anekdotikus jövő a jelenlegi jelenünkhöz.
  34. kosmos84
    kosmos84 19. július 2012. 14:40
    0
    Természetesen a 80-as években születtem, de kicsit megfogtam ezeket az időket
    halászat robbanóanyag túrázás és most már csak *opsz* és az internet nem tud mást
  35. idegen595
    idegen595 19. július 2012. 14:44
    -6
    a múltból
    1. armata
      armata 19. július 2012. 14:55
      +7
      Nos, ha csak egy kannabiszhasználatot ismer, akkor együttérzek veled.
    2. Oleg0705
      Oleg0705 19. július 2012. 14:55
      +4
      Akkoriban a lakosság 99%-a nem tudta, hogy lehet belőle kábítószert készíteni, Közép-Ázsiát részben kizárva, hacsak természetesen ezt a jelentést nem tetted bele a hozzászólásodba.
    3. Alex63
      Alex63 22. július 2012. 13:03
      0
      Ki miről, de meztelenül a faszról .... lyu. Tudod egyáltalán, hogy mi készül a kenderből? Vagy csak egy kihegyezetthez van eszed?
    4. túlélő
      túlélő 25. július 2012. 11:17
      +1
      jobb. majd a Szovjetunióban kifejlesztették a kötélipart.kötelek,kötelek,zsákok.ez mind egy csepp)))
  36. yura9113
    yura9113 19. július 2012. 15:02
    +4
    igen !!!!!!!!!! .... volt egy idő, tényleg mint egy időgép !!!!, AZONNAL A LÉLEKBEN VALAKI KÖNNYEBB ÉS TISZTÁBB LETT EZTŐL EMLÉKEKTŐL, bár persze Sokkal fiatalabb vagyok a szerzőnél, de mintha az én koromról szólnék kisebb eltérésekkel, és akkor már csak a régió miatt, nagyon köszönöm a szerzőnek a cikket !!!!! és a következtetések helyesek!!!!!!
  37. selyemszövet
    selyemszövet 19. július 2012. 15:34
    +5
    Amikor a fák nagyok voltak

    Emlékszem a gyerekkoromra
    A nosztalgia fájdalom
    Nem engednek be
    Van egy titkosított jelszó
    Nem törölték ki a memóriából
    Minden kedves név
    Most egyre többet
    Emlékszem azokra az időkre

    Amikor még nagyok voltak a fák!

    Vicces képek -
    A letűnt napok kaleidoszkópja
    És a régi lemezek
    Gyorsabban forognak
    ablakokat nyitok
    Ugyanaz az erdő és az a folyó:
    Aztán közelebbinek tűnt
    Most minden messze van...

    Amikor még nagyok voltak a fák!

    Meghívást kapunk látogatásra
    TV magazin "Mindent tudni akarok!"
    Hol vannak még a sasok
    Makacsan tanul repülni
    Akkor mi a baj ezzel?!?!...
    Igen, szovjet úttörő vagyok!
    Hé köcsögök, adjátok vissza!!!
    Add vissza a Szovjetuniót!!!!!!

    Amikor még nagyok voltak a fák!

    Ma vasárnap van
    És megint elmegyek moziba
    És a szóda után
    És anya vesz egy popsot...
    Napló oldalak
    Tároljon álmokat, éveket és dátumokat
    Téged kereslek, hol vagy?
    Hol vagy a nyolcvanas éveim?!

    Amikor még nagyok voltak a fák!

    (fehérorosz Razgrom csoport)
  38. buborék5
    buborék5 19. július 2012. 16:01
    +2
    Igen, még a hoki és a foci reggeltől estig, a kolhoz ősszel és még sok más felejthetetlen
  39. amph1cyon
    amph1cyon 19. július 2012. 16:02
    +1
    Bár a távoli 94-ben születtem, majdnem 93-ban. De minderre emlékszem. Akkor a számítógépek voltak a leginkább ilyenek. Többnyire dandik voltak. Hát egész nap rohangáltak az utcán. Hazafutunk, kenyeret kenünk vajjal, megszórjuk cukorral, és előre az udvarra, szaladjunk. A házam közelében volt egy iskola, ott termett mindenféle gyümölcs, hát gyorsan felmászunk oda és szedjünk, szedjünk csokrot és testvéresen. Nem is mostuk meg, ezért ettük, ettük mindkét pofára, és senki sem tudta, mi az a mérgezés vagy fertőzés a mosatlan kézből és ételből. A teljes boldogságért pénzt kértek a szüleiktől, adtak 5-10 tenget, nekünk gazdag volt, hát akkor nem voltak olyanok az árak, mint most. 5 tenge = 1 rubel. Csippeltünk és vettünk magunknak hercegnőket, ráadásul egy üveg 2 literes hercegnőből mindenkinek elég volt, és úgy 15-en voltunk, valószínűleg, ha nem többen. Mindegyik a másikra gondolt. Este összegyűltek tüzet gyújtani, krumplit kivinni a házból és megsütni. Aztán valaki idősebb mesélt különböző történeteket, és így ültünk hajnali 3 óráig, vagy még tovább. És ami a legfontosabb, senki sem aggódott amiatt, hogy elvihetnek bennünket szervekért vagy rabszolgaságba, mielőtt egyszerűen nem fejlesztették ki, mint most. Megvágtam az ujjam vagy átszúrtam a lábam egy másik csappal betonkerítésből, nem érdekel, megnyaltam vagy nem is nyaltam, és futottam tovább, és senkinek nem volt gennyedése vagy valami más. Mindegyik egészséges volt. Megosztották a játékokat, tudtam, hogy ha adok egy játékot egy barátomnak, épségben visszaadja. Ó, boldog gyermekkor. Hogyan szeretném visszaadni. Néha betör a nosztalgia, kimegyek a kertbe és ott gyújtok egy kis tüzet. Ülök mellettem, krumpli a tűzön, kolbász rúdon és a tűz fölött. És ülök és emlékszem, bár a barátok és a hallgatók közül csak a kutyák ülnek a közelben, és várják, amíg adok nekik egy részt a kolbászból vagy a krumpliból)))
  40. Rossamaha
    Rossamaha 19. július 2012. 16:03
    +3
    Ennek a fele gyerekkoromban volt! Most utálom amit látok és nem értek egyet azzal amit hallok!!! dühös
  41. UzRus
    UzRus 19. július 2012. 17:18
    +1
    És volt egy ilyen gyerekkor is - http://ziza.qip.ru/2012/02/24/takogo_detstva_bolshe_net_19_foto.html
  42. ValMar
    ValMar 19. július 2012. 17:27
    0
    a Emlékszel obrezre? delali, iz trub da kuska dereva....seychas 43goda, no nikogda ne zabudu eto vermya...luchshee chto navernoe; bilo, est y budet
  43. Ruswolf
    Ruswolf 19. július 2012. 17:41
    +6
    Emlékszem, egyszer elmondtam a fiamnak, mit csináltunk gyerekkorunkban. Képzeld el, már akkor kételkedett, amikor minden időben volt

    2-3 sportegyesület, korcsolyapálya, jégkorong, foci, szabadon választható tárgyak, egyszerre sikerült házi feladatot csinálni, ház körül segíteni (sétálni de ezt-azt) könyvet olvasni (sőt zseblámpával a takaró alatt) ) Mi magunk készítettük őket - ugyanaz a zseblámpa elem, villanykörte és elektromos szalag.
    És aki nem készített planert, az nem dobott sárkányt. Vagy kit nem úgy tanítottak meg úszni, hogy kidobták a csónakból?!

    És a legjobb sportjáték a "szomszéd alma", aki nem mászott, aki nem kapott, és ami a legfontosabb, senki nem sértődött meg, holnap megint nevettek, és az emberek (felnőttek) mosolyogva nézték, és a mandzsetta. tehát rendre.

    Volt egy kis izgalom. vágyik valamire! az utánzási példák egészen mások voltak. Nagy elismerés volt otthon és a véneken segíteni, és azt hallani, hogy már felnőtt vagy.
    És ami a legfontosabb, nem éreztük magunkat szükségtelennek.
  44. nnz226
    nnz226 19. július 2012. 18:30
    +4
    Teljesen egyetértek a cikkel! szóval minden velünk volt, csak az ukrán nyelvet nem tanulták, mert. Rybinskben élt, és ez Oroszország Jaroszlavl régiója. Minden más teljesen egyforma...
  45. Nagybácsi
    Nagybácsi 19. július 2012. 19:03
    -14
    És Moszkvában laktam egy kommunális lakásban részegekkel és elítéltekkel, hárman egy szobában a szüleimmel. Anya - orvos, vért adott, hogy szemetet vegyen, éjjel szolgálatban volt, alig láttam. Szinte semmi termék nem volt az üzletekben, csakúgy, mint a cipő és a ruha. Pontosabban volt, de elég csúnya. És most szokatlanul jobban élek, van lakás és ház, és mindenkinek van autója. Nem tagadom a szocializmus hódításait, de amit állítólag ingyen adott az állam, azt egyszerűen elvitte a szülői fizetésből. Semmi sem történik ingyen. Tehát az Unió összeomlott, és az út ott van számára.
    1. anikvn
      anikvn 3. január 2014. 20:22
      0
      Szóval mit csinált apa? Alkoholistákkal is ivott? Adtál vért, hogy Cahort öntsenek? Nem volt elég pénze egy italra?
      Problémák voltak a normál árukkal Moszkvában? nem hiszem el. Igen, és a szovjetek alatt születtem, tanultam, dolgoztam - és könnyen és természetesen kerestem... Normális pénzt kerestem - ezeken az árakon minden ingyenes, tényleg ingyenes, állami és közpénzből fizetnek, és nem került semmibe ( Én is anyám apával nem kért pénzt).
      Csak becsületesen kellett dolgoznom – és kevesebbet innom.
  46. rókák
    rókák 19. július 2012. 19:20
    0
    köszi a szerzőnek!Minden betű alatt feliratkozom!Jól sikerült!
  47. Stary opera
    Stary opera 19. július 2012. 19:25
    +5
    Kár, hogy mindez egy szóval leírható: VOLT...
    E tényeken kívül elmondom, hogy eleinte egyáltalán nem voltak kastélyok az észak-kazahsztáni szűz állami gazdaságokban. Ha zárva van a retesz, akkor senki sincs otthon. Lehetséges ez most? Még sokáig fogunk gondolkozni azon, hogy mit veszítettünk el... És bár voltak hibák, ez volt a legnagyobb kísérlet a társadalom más alapokra építésében. Alapján: az ember az ember barátja, bajtársa és testvére.
  48. Nagybácsi
    Nagybácsi 19. július 2012. 19:25
    -5
    Nos, ha minden olyan rózsás volt, akkor miért esett szét ilyen rövid idő alatt?
    1. S_mirnov
      S_mirnov 19. július 2012. 19:53
      +6
      Csak hát amikor a kormány gondoskodik az emberekről, az emberek megnyugszanak. És akkor mindenféle söpredék kerül hatalomra, és mindenki azt gondolja, hogy a fenébe duzzadok, én vagyok a legőszintébb? És nélkülem valahogy sikerül! Aztán amikor egész városok vízbe fulladnak, az emberek azt mondják – mit csinálsz! És a nép észre sem veszi, hogy ő maga árulta el hazáját, egyszerűen elhallgatva, amikor mondani és tenni kellett!
    2. stas64
      stas64 19. július 2012. 20:32
      0
      Kedves bácsi (1). Adok egy linket, hogy elolvasd, lehet, hogy beleegyezel, lehet, hogy nem. cccp-revivel.blogspot.com/.../kgb-put-k-olimpu.html
  49. Stary opera
    Stary opera 19. július 2012. 19:33
    +1
    bácsi (1)
    Ennek számos oka van. A kérdésedre pedig nem lehet komment formátumban válaszolni. Arra gondolok, hogy valamikor írok egy jegyzetet ebben a témában. És nem csak erről, hanem arról is, hogy a szocialista rendszer egésze milyen hatással volt ugyanarra a kapitalizmusra, ha úgy tetszik. És miért kellett mindent megtenni a Nyugat részéről, hogy ez a projekt (amelynek gyökerei az utópisztákig nyúlnak vissza) megsemmisüljenek.
  50. stas64
    stas64 19. július 2012. 19:45
    +7
    Emlékszem, mit énekeltek a Szovjetunióban – repülünk a Marsra, építünk .., elérjük… És most? A szélsőséges individualizmusról, A "nincs mit sajnálni" legvilágosabb példája isp. Maidanov. Ezt az ideológiát pedig szándékosan verték belénk az elmúlt 20 évben. Bár vannak, akik emlékeznek a Szovjetunióra, és ez az ideológia nem tud teljesen nyerni, de félek elképzelni, mi lesz, amikor az utolsó "kanál" távozik. És bármennyire gúnyos értelmet adnak ennek a szónak a jelenlegi liberálisok, büszke vagyok rá, hogy én vagyok ez a gombóc. Igen, voltak gondok, de amennyire a múlt magaslatából látom, sok problémát nagyrészt éppen a szép, nyugati életet akaró Szovjetunión belül nehezen hízlalható nómenklatúra képviselői okoztak. Végül is ki nyert a 20 éve tartó bedlam következtében? A válasz szerintem egyértelmű. És szerintem addig, amíg a legtetején abbahagyják annak propagálását, hogy a pénz dönt mindent, hogy minél több pénze van valakinek, annál sikeresebb (persze a vesztesekhez képest, és ki akarja beismerni?), addig ott van. lesz az alsóbbrendűnél magasabb rendű törvénytelenség, meg a vesztegetés és hazánk sok más baja. És megint valamiért úgy tűnik, hogy a jelenlegi uralkodók egyértelműen nem akarják feladni ezt az ideológiát. A társadalmi igazságtalanság témája azonban mindig is elgondolkodtatta az embereket a változtatás szükségességéről, és minél hamarabb ismerik fel ezt a valóságot hazánk uralkodói, annál valószínűbb, hogy elkerülik az 17-es borzalmak megismétlését. De valamiért az a benyomásunk támad, hogy az embereket mindenféle elfogadható ürüggyel tudatosan egy társadalmi robbanás felé taszítják. De mint tudod, "a pokolba vezető út jókívánságokkal van kikövezve"